Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1906

a2 az évi rossz termés s a küszöbön levő egyébb nagy kiadások miatt egyenlőre elhalasztatott, de a telek meg­vételéről a fenntartó le nem mondott. A felügyelő és igazgató az előbb jelzett megbízás szerint még 1897. julius 9 és 10-én küldték el a tan­kerületi főigazgató kérdéseire adott választ s másrészt a 100,000 frt építési segélyért szóló kérvényt a vallás és közoktatásügyi miniszterhez. A felterjesztésben és a kér­vényben részletesen indokolják az építés és az államse­gély szükséges voltát, s kifejtik a régi épületre vonat­kozó terveket, melyek szerint ez az épület az államse­gély elnyerése esetén szintén fontos kulturális czélt, a tanító képzés czélját fogná szolgálni. A további lépések ezután mindig a tanítóképző ügyével kapcsolatosan haladtak. 1898. január 4. a felügyelő bizottság a bányakerü­let felhívására kijelenti, hogy ha sikerül neki államsegély utján uj főgimnáziumi épületet emelni, a régi épületet a képző czéljaira használatra átengedi. Felmerült ugyan az az eszme is, hogy a régi épületben internatus léte- sittessék, de a fenntartó testület sürgősebbnek tartotta a képző önállósítását és megerősítését, a mire különben a kormány is újra meg újra sürgette. Eközben a főgimnázium mindinkább közeledett a 100-ik esztendőhöz, mely körülmény késztette a felügyelőt, hogy a nevezetes évfordulóra figyelmeztesse a felügyelő bizottságot s az 1898. szept. 13. tartott ülésében bizo­nyos terveket terjesszen elé, mint a melyeket alkalma­saknak tartott az intézet jövőjének biztosítására. Mikolay Mihály szerint igen helyesen 2 irányban kell a fejlődést biztosítani. A belső irány főkép a testület hivatottságán fordul meg, a külső a fenntartó áldozatkészségén. Ez utóbbihoz tartozik a felszerelés teljessége s a megfelelő épület. Fel kell költeni a város érdeklődését s áldozat­it

Next

/
Thumbnails
Contents