Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1905

— 42 —

Shakespeare! reminiscentia. „A makranczos hölgy“ előjátékának bővített kiadása. Egy komikus, a költészetben ismételten felhasznált, de mély értelmű (az élet álom —. Calderon, Grillparzer) bohóságot tárgyal. Egy szegény, ittas embert felszednek az utczáról, nagy fénynyel, pompával veszik körül, úgy hogy ébredésekor nem tudja mire vélni a dolgot, aztán beleéli magát új helyzetébe, míg ki nem dobják az utczára. Shakespeare Schlanja itt két személy: Schluck és Jan. A brit költő előjátékában hiányzik a befejezés, itt nem. A mit Shakespeare egy rövid jelenetbe foglal, azt költőnk hat felvonásban adja elő: ez a terjengősség (a bővítés ellenére) fárasztó és úntató, úgy hogy a darab még rövidített alakjában sem aratott sikert.

Említettük, hogy a naturalismus előszeretettel fordul pathologiai jelenségek felé. Ilyennel találkozunk a „Michael Kramerben“ (1901) Thémája rendkívül érdekes. Kramer Mihály nagytehetségü festő, egy vidéki (boroszlói) művészeti iskola tanára, kinek tehetsége a maga iránti bizalmatlanságból nem tud érvényesülni. Az atya terveit fia, Arnold, volna hívatva megvalósítani. Ez egyedüli reménye. Csakhogy ez a teljesen enervált, rút külsejű fiatalember nem hallgat a szülők szavára, kicsapongó életet folytat. A testileg-szellemileg tönkrement Arnold végre öngyilkossá lesz.

Azokat az előnyöket, melyeket az apa és fiú közt kitört conflictus nyújtott, nem aknázta ki a költő. Drámai erővel csak az utolsó jelenet hat, mikor a megtört, reményvesztett Kramer fia holtteste mellett őrködik. Vádolja magát, hogy fiát agyonkínozta, hogy tehetségét inkább elnyomta, mint fejlesztette, hogy halálát okozta. Mindez szép gondolatok kíséretében jut kifejezésre, csakhogy elkésve, mikor a fiú holtteste már ki van terítve és szánandó sorsa a legcsekélyebb részvétet sem