Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1905
Und Hass und Groll und Wut und Qual und Pein Zerschmilzt in heiszen, heiszen, heiszen Tränen. A pap jóslata beteljesedik, az új harang nem sikerül, a mester kétségbeesik, a múlt emlékei nem hagyják nyugodni, visszagondol feleségére, az elhagyott kisdedekre: erre megszólal az elsíílyedt harang a tó fenekén . . halkan . . hangosabban . . . mennydörgésszerűén. Gyermekeinek szelleme is alakot ölt, megjelennek, elmesélik, hogy anyjuk is ott pihen már a tó fenekén, a vízi rózsáknál. Henrik iszonyodva eszmél, undorral taszítja el Rautendeleint, ki bánatában a víz szellemének az utána epekedő öreg Nickelmannak a felesége lesz s elindul hazafelé. Hiába! Az emberek visz- szaüzik a kötelességéről megfeledkezett harangöntőt s a bánatos Rautendelein csókja megszabadítja szenvedéseitől. A haldoklónak utolsó perczeit bearanyozza a felkelő nap hajnalpírja. Hoch oben: Sonnenglockenklang! Die Sonne . . . Sonne kommt! Die Nacht ist lang. A mese át meg át van szőve a legkülönfélébb vonatkozásokkal. Shakespeare, Gőthe, Byron, Halm, Fouque, Ibsen, Wagner, a régi görög és germán mitológia sok vonást és motívumot szolgáltattak. Hauptmann úgyszólván új mesét alkotott a különböző mesei motívumokból. Alapgondolata világos: a természeti erőkkel való szövetkezés (Rautendelein, Wittichen, Nickelmann, Waldschrat stb.) romlást hoz a földtől elszakadni akaró emberre. Es hebt sich auf leuchtendem Flügel Zum Himmel der Königsaar — O könnt’ ich empor zu der Höhe, Die meine Schusucht war. Hinauf, doch vergebliches Ringen, Ich bleibe der Erde Raub « 37 —
