Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1905

26

natra n<5, mégis egy helyen látszik állni. Egyszerre megmozdul és közeledik. A vágányokat zümmögés és rezgés járja át, ritmikus csengés, tompa moraj, mely mind hangosabbá válva, végre egy arra száguldó lovasdandár dübörgéséhez hasonlít.

Lökésszerű zakatolás és zúgás hallik a távolból. Aztán hirtelen megszakad a csend. Örült dörgés és dübörgés tölti be a térséget, a vágányok hajlonganak, a föld reszket — erős légnyomás — porfelleg, gőz, füst és a fekete, lihegő szörny eltűnt. A zaj gyengül, majd teljesen elhal. A iüst elvonul. Ponttá zsugorodva, elvész a vonat a távolban a megszokott, ájtatos csend ereszkedik ismét az elhagyatott erdőrejtek fölé. “

Thiel jellemzése kifogástalan: hallgatag tűrése idővel dühhé, majd őrtilési rohammá fejlődik. A gyilkosság leírását a költő finom művészi érzékkel mellőzi.

„Az apostol“ a modern Krisztusutánzó ember lelki küzdelmeivel, melyek a felizgatott képzelet hatása alatt vallásos rajongássá fokozódnak.

Hauptmann tehetsége legragyogóbban a „Taká- csőt ban“ (Die Weber)nyilatkozik. Mint kis fiú gyakran hallgatta atyját, mikor az 1844-iki sziléziai takácszavargásokról mesélt neki, melyekben részt vett a költő nagyatyja is. A megható történet mélyen bevésődött leikébe, sokáig foglalkoztatta s 1892-ben egy ötfelvonásos színműben alakot öltött (Előadatott első Ízben 1893 február 26-án a „Szabad színpad“ rendezésében, 1894 sept. 25-én pedig a „Német színházban.“) Azóta Hauptmann „mint a takácszendülések páratlan historikusa“ (1. Som bárt) szerepel.

Tartalma röviden a következő: a szűkkeblű, haszonleső gyárosok által sanyargatctt takácsok helyzete tarthatatlan —t— nyomorognak, éheznek; sokáig tűrnek, szenvednek, végre fellázadnak; behatolnak Dreisziger gyáros