Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1904

— 8 —

2. Negyednap reggel felmerül

Közel egy dombon pár lovas alak.

Hüonnak mond, ki vele van kisérelül:

Nézd arabok, vadak ! Legjobb ha megszalad,

Ki véllik egy ösvényre téved;

Jól ismerem e durva népet.

— Hogy gondolsz ilyet ? — szól Szigvin fia — A frank nem fut, — mindannyi dalia !

3. Hüon sisakja mágnes mintha volna,

Melyen rubint s karbunkulus a dísz S játékot rajt’ a rap sugara üz:

A fegyveres csapatot ide vonja.

Hüvelyből kard repül, vélnéd vihar-csapás.

Egy ember ló hátán, másik gyalog —

És harcra sokan amazok —

Gondolják: dőreség a támadás.

4. Az ifjú hős, kit vértje jól fedez.

Reájuk ront, kezében ott a lándsa

S a vezetőt lováról csúfosan lerántja,

Hogy orrból szájból vére csergedez.

Vezért boszúlni mind előtör erre,

Ki győzött, arra ront pusztítva nagy tömegbe’ Maga Serazmin, ki megéje bujt,

Első csapásra egy hetvenkedöt lesújt.

5. Hősünk a többit vágja nekiszántan,

Kibuknak ketten a nyeregből sorra s hárman Fej itt, ott kar zuhan minden csapásra.

Estében is kardot szorongat a marok.

A jó öreg is dühvei, üti-vágja,

Nehéz fütykössé vésszel kavarog Mahomedhez száll a pogányok átka,

Fut aki tud előre, más meg hátra,