Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1904

54. Ha kétkedett is volna tán,

A serleg és a kürt a lánca aranyán Csüngött a vállain. Kétségnek nincs helye. Főként a serleget az öreg nézdeli;

A legkülömb : tündéri szép csecsebecse.

— Uram, szól (ép a kengyelt illeszté neki),

Egy kortyot még, legyen a jó manó tora ; Hitemre mondom: isteni aszú bora!

55. S hogy útra friss erőt kapott megint, Hegy-völgyön át megy ös szokás szerint A két utas egész napon: csak éjszaka Takarja el rövid időn a lomb, a fa.

Így mentek, nincs kaland-eset,

Már négy napig. Lelkében a lovag talán Bagdadban járt; s örül a társ, hogy így mehet Szigvín tiának oldalán.