Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1903

6

idegen szöveg, más idegenszerü gondolat-világgal találja magát szemben. S ha lelkiismeretes forditó akar lenni, ha iparkodik a lefordítandó műnek minden gondolatárnyala- tát híven, szabatosan visszaadni, kutatnia kell anyanyelvének szókincsében olyan kifejezések után, melyek az idegen iró szavainak értelmét tökéletesén, vagy legalább megközelítő szabatossággal fedezik. A végeredmény az, hogy a legtöbb iró rendesen több szót használ más nyelvből fordított müveiben, mint eredeti munkáiban.

Ezt tapasztaljuk Hallernél is, ki egyébként középkori irodalmunk legkitűnőbb fordítói közé tartozik. Bátran nevezhetjük műfordítónak, ki nem szavakat fordít, szolgai módon, hanem átértvén teljesen az idegen nyelven kifejezett gondolatot, iparkodik azt helyes, szabatos magyar szavakba foglalni. Szó-szerinti fordításból származó magyartalansága kevés akad, még kisebb az olyan helyek száma, hol az eredeti szöveget nem jól értette meg (ezen helyeket a Példabeszédek könyvében alapos utánajárással meg is jelöli jegyzetek alakjában Katona Lajos, Haller e müvének legujabbi kiadója). Inkább azt lehetne Haller szemére vetni, hogy néhol túlságos szabadon fordít, egyes dolgokat elhagy, másokat (ritkábban) önkényüleg betold, sőt egyes helyeket egészen átalakít, főleg a magyarázatokban (moralisatiókban). Előadása egészben véve a tárgynak megfelelően komoly, nyugodt, és mégis változatos ; nehézkesebb azonban a magyarázatokban, minthogy itt nem elbeszél, hanem elmélkedik, fejteget, — ilyenkor emlékeztet korának oktató, sokszor homályos egyházias stílusára. Sok hiányzik még nála a tökéletes elbeszélö- stilus kellékeiből: mondatai bár kerekek, nem mindig kapcsolódnak össze simán, az összefüggés köztük nem egyszer laza; sokszor ugyan e benyomást csakis egynémely kötőszónak a mai használattól eltérő szerepe teszi reánk. Egyes mondatai, még a hosszabbak is, elég