Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1903

A)^z ág. hifcv. evang. taqitó^épzö állapota az 1903 -1904. i^olai évben. Alig mutatja hazai protestáns egyházunk anyagi szegény­ségét jellemzőbben valamely körülmény, annyira, mint a szarvasi felekezeti tanítóképzőnek csaknem 44 évre terjedő küzdelme a létért. Eredetileg a szarvasi főgymnasium védszárnyai alatt kelet­kezett ez intézet úgy, hogy a négy felső osztály olyan sze­gényebb sorsú és igényű növendékei, kik tanítói pályára elöké- szülni kívántak, a gymnasium tanáraitól szakirányos tanítást kap­tak azon heti órák számarányában, melyre a latin és görög nyelv tanulása alóli fölmentetésük alkalmat adott. 1860-tól csaknem egész 1870 ig a szarvasi tanítóképző a főgymnasium felső négy osztályával kapcsolatban úgy volt szer­vezve, hogy növendékei csak a hazai élő nyelveket, a nevelés- és tanítást, a zenét, éneklést s orgonálást tanulták külön ; a többi tantárgyakat a gymnasiumban megfelelő osztálytársaikkal együtt hallgatták. 1868. évi népoktatási törvény, a tanítóképzőkre nézve or­szágosan kötelező mértéket állitván fel, a szarvasi felekezeti ta­nítóképzőt létesítő és szegényesen fenntartó békési egyházmegye érezte az intézet szervezetbeli átalakításának szükségét, de a mellett tudta^azt is, hogy a vidéknek, vagy épen az egész Bányai Egyházkerü­letnek népoktatási érdekeit tanítóképzőjének önállósításával szolgálni magában nem bírja. Ekkor újullak meg a kérvények, melyekre a ke­rület nyomasztó helyzetében sokáig csak biztató ígérettel felel-

Next

/
Thumbnails
Contents