Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1902

S a megtartó Úrnak szent akaratára,

Ez ősi intézet épen áll ma is S a meddig kiterjed hírének határa, —

Óh nem csak mi áldjuk, de a haza is.

Borulj le Géniusz ; e nagy pillanatban Ezrek imája szól egy szív-dobhanatban:

— Örök hála örök elismerés néktek,

Kik fáradhatlanul már annyit tevétek; —

És most emelt fővel kiálthatjuk el:

A mi halhatatlan, — soha nem vesz el!

Belejezésül végre dr. Székely Sándor szavalta el a nemes lelkesedés mindenkit lekötelező hangján sok közvet - lenséggel és nemes Ízléssel alábbi ódáját:

ÓD A.

Bontogatom lelkem fénylő vitorláját,

Keresni a múltak ködbetünt virányát! . .

Mindazt, ami elszállt perezre újra látni,

Napsugaras földön boldogan megállni 1 . . .

Virágot szakitni harmatkönnyes ágról,

Suttogó, bólintó, mesemondó fákról,

S mig fejemre borúi zöld ligetek árnya,

Álmodozni rólad — elmúlás világa ! . . .

Szabadság szellője bontsd ki büszke szárnyad,

Feszítsd ki lobogó fehér vitorlámat!

Lecsapok a tolvaj, menekülő múltra,

Kifosztom kincséből kalózkirály módra! . . .

— Ragyogó Géniusz, lantos istenasszony,

Mosolyod lelkemben új derűt fakasszon,

Gyönge húr zenéjét varázsold erőssé,

Rokon lelkek előtt kedves ismerőssé ! . . .

. • . Köszöntünk vén falak, ódon régi termek 1 Csöndes folyosóid im újra betelnek . . .

Kiket seregestül bocsátottal szárnyra,

Megjöttek a fecskék csapatosan szállva! . . .