Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1902

nasiumúnk kötelességét, bír itt látható sikerben eredményt mutatni a legnehezebb. Már e vidék és népélet vallásossága egyszerűsége, a józan közönség szerénysége, szemérmessége úgy Mezőberényben, mint Szarvason oly egészséges és természetes nevelői légkört képezett, mely az itt lakó ifjúságnak természetes, egyszerű, szerény, alázatos, istenfélő szemérmes kitejlésére irányitó befolyást gyakorolt mindenha. E mellett maga a százéves iskola is komoly munkájával, kötelességek teljesítését megkövetelő szigorával, hiúságtól és nagyzástól ment őszinte és igaz itélgetésével emberséges és következetes fegyelmezésével, szóval egész életrendszerével arra hatni törekedett, hogy letörje az ifjúságban a képzelgő elbizottságot, kiirtsa a léhaságot» elnémítsa a felekezeti és nemzeti gyülölséget, elejét vegye minden erkölcsi hanyatlásnak és tökéletlenségnek s nevelje az ifjúságot az ember eszméjének mértéke szerint úgy, amint azt vallásunk előírja s romlatlan lelkiismeretünk parancsolja. És a gymnasium százéves életében nincsenek is olyan feltűnőbb árny- és szenyfoltok, melyek az ifjúság erkölcsi romlottságáról, eldurvulásáról és el alj aso dósáról tanúskodnának. Sebeket gyógyítani, tévelygőket kijózanítani mindig volt erő és bátorság azokban, kik az iskola feladatait leikökön hordozták. Csak tartsuk továbbra is tisztán a százéves iskola ezen erkölcsfejlesztő és nemesitö légkörét s bizonyosan nem fog a múlt miatt a jövő szégyent vallani.

Így jutott el kioktató tapasztalatok és hagyományos irány medrében vezetve az ifjúságot száz éves főgymna- siumunk a század határkövéhez. Most az uj század hajnalán 407 beirott tanulóval, 21 működő tanférfiuval, a múlthoz viszonyítva előnyösebb anyagi helyzetben a biztató remények lobogó zászlója alatt kezdi meg életének második száz évét. Isten vezette az iskola hajóját békésebb vizekre s biztos révpartra.