Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1902

— 11

rendezkedni annyira, hogy a felettes egyházi hatóságok s utóbb az államkormány is több és több figyelemben és támogatásban részesítette a hivatását mind teljesebben betöltő intézetet. Végre, nagy későn, (1895-ben) megadta az állam is az intézetnek a már többé nem is nélkülözhető állami segélyezést s a kilátást arra, hogy épitkozés esetén sem zárkózik el majdan az iskola támogatásától.

Ilyen úgy anyagi, mint szellemi tekintetben eléggé kedvező körülmények között ülte meg aztán 1902. október 15-kén a szarvasi íögymnasium százéves fennállásának emlékünnepét.

Ez ünnepet voltakép október 2-kára tervezték az intéző körök, de a magyarországi ág. bilv. evang. egyház egyetemes gyűlése szintén ez időre esvén, későbbre kellett az iskolai ünnepélyt halasztani. Ezen körülmény végzetesen megzavarta a tervezők szándékát. E miatt maradt el az ünnepély legélvezelesebbnek ígérkező része, az esteli hangverseny, melyen a közreműködést a fögymnasium egykori kiváló tanítványai — ma országos bit ü zeneművészek — megígérték ugyan október 2-kára, de már 15-kén másfelé kötelező elfoglaltságuk miatt elmaradni voltak kénytelenek. Pedig úgy Szendy Árpádnak, mint Chovan Kálmánnak művészi tökéletessége, mint bűvös eredetisége oly élvezetre adott kilátást, hogy elmaradásuk miatt sokan elmaradtak az ünnepélyről, kik eljövetelüket előre megígérték.

Ennek dacára a közeli s távoli vidékről ide sereglenek az intézet egykori növendékei, hogy a ritka emlékünnepet barátaik, ismerőseik s tanáraik körében megünnepelhessék. Mcgelevcnült kis vidéki városunk. Ismerős és már alig isméi ős csoportok járták be az iskola környékét s a viszontlátás kedves örömében kigyúlt az ifjaknak és öregeknek arca.

Különben az ünnepély három részre oszlott.