Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1902

— 113 — elkülönítését és újra szervezését. Ez azonban pénzügyi nehézsé­gek és a tanszemélyzetnek ezzel kapcsolt elégtelensége miatt mindezideig tökéletesen keresztülvihető nem volt. Újabb akadályul szolgált az is, hogy a hatalmas békési ág hitv. evang. egyházmegye, mely a tanítóképzőnek léteit adott, közigazgatási nehézségek miatt három külön szervezető egyház­megyévé alakult s czélul tűzte ki, hogy eddig Szarvason fenn­tartott felekezeti tanítóképzőjét fölszerelésével, épületeivel, tanári személyzetével tulajdoni joggal átadja a Bányai Egyházkerületnek, mely bár lélekszámban a négy hazai egyházkerület között a leg­nagyobb, de se főgymnasiuma, se theologiai intézete, se tanító­képzője nincsen. Könnyebb volt azonban e czélt kitűzni, mint elérni. Bizonyítja ezt az, hogy ma se fejlett odáig az intézet, sorsa, hogy a Bányai Egyházkerület tulajdonába vehette volna. Évente megajánlott segélyével támogatja ugyan e szakiskolát, lelkes felhívásában többször felszólította a kerület kötelékébe tar­tozó egyházmegyéket, hogy e mindnyájokra nézve közösen szük­séges szakiskolát támogassák anyagilag, de alig egy-kettő volt abban a helyzetben, hogy évi segítség adásával s biztosításával előmozdíthatta volna ez intézet kedvezőbb kifejlését. Többször történt fölszőlalás a kerületi közgyűléseken, több­ször fordult az intézet kérő szózatával az egyetemes gyűléshez, a németországi Gusztáv Adolf-egylethez, de kérő szózata elhang­zott feltűnő eredmény nélkül. Legutóbb a nagyin, vallás- és közoktatásügyi minister ur jóakaraté támogatását is kértük és habár a felekezeti tanítóképzők állami segélyezése törvényben megállapítva ma sincs, mégis a tanári fizetések kiegészítésére bizonyos összeget juttatóit a minister ur a képző-intézetnek ez évben először. Ezzel is biztatást nyertünk arra, hogy a hosszú időn át kínosan vajúdó ügyet el ne ejtsük s a magunk erejének kifejtésével is törekedjünk oda, hogy ezen szakiskolánk kellő szervezetben életképesebbé váljék. A sok borúra tehát mégis csak dereng mennyire annyira a látóhatár. Ez a jelen évnek eléggé kedvező kilátása a jobb jövőre. B) A tanítóképző személyzete. I. Benka Gyula. A tanítóképzőben a bölcsészeti és nevelés- tani tárgyak előadásával foglalkozván, egyúttal ezen intézetnek is igazgató-tanára.

Next

/
Thumbnails
Contents