Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1901

— 29 —

hez. Annyi újítást, változtatást, költséges beruházást vont aztán a törvény mértékéhez való alkalmazkodás maga után az iskolai életben, hogy az állami és alapítványi iskolákhoz hasonlítva még mindig igen szegény protestáns iskoláink legtöbbje érezte maga alatt inogni a tőidet és támogatást keresett. Hogy versenyképessége az iskoláknak meg ne zsibbadjon, új erőkifejtésre, tőkegyűjtésre volt szükség. Legtöbb protestáns iskolánk a törvényben kilátásba helyezett állami segélyezés mentő kötelébe kapaszkodott. A szarvasi fögymnasium soká nem tudta magát arra határozni, hogy az állam segélyezését kérje. Maga erejéből fokozta a tanári fizetéseket 1100— 1200 forintra, gyűjtött tanári nyugdíj-alapot (ma 64 ezer korona alaptőkével) s megkísértette maga erejéből lépést tartani a gyorsan átalakuló szomszédos államilag segélyezett gymnasiumokkal. Végre is a közeli s távoli államilag segélyezett fögymnasiumok tanuságos példái nem hagyhatták érintetlenül a szarvasi fögymnasium autonómiáját féltő köröket sem.

Tatay a rohamos újítások értéke felett tűnődve, látta ugyan az állami segélyezés igénybe vételének elke rülhetlenségét; de jobb szerette volna, ha a magyar állam a protestáns egyháznak századokra terjedő hazafias közművelődési szolgálatait méltatva, az egyház egyetemének nyújtott volna az 1848-ik törvényben is kilátásba helyezett oly nagyobb segélyt, mely ne korlátozta volna annak iskolái felett eddig gyakorlott autonómiáját. Tartott az állami hatalom mindent egyenlösilö befolyásától, mely a régi intézetek történeti alakulását s ezekben rejlő egyéni jellegét elöbb-utóbb eltörli. Az 1883. XXX. középiskolai törvény azonban a protestánsok kegyes várakozását tekintetbe nem vette s másként határozott. Tatay Istvánt ez is elkedvellenilé, betegeskedni is kezdett s ezért 1884. februárban igazgatói állásúról leköszönt s