Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1901

telték a bécsi ministeriumhoz. E kérvényben kimutatta az iskoláját önerejéből fentartő egyházmegye, hogy nagy megerőltetéssel ugyan, de előteremtette azt az alaptőkét, mely a 12 tanár évi fizetésének biztosítására szükséges, tényleg az Organisations-Entwurf alapján intézi a köztanítást saját szarvasi fögymnasiumában s ez alapon kéri a nyilvánossági jog megadását, bár egyúttal kinyilatkoztatja, hogy az 1790—91. XXVI. törvényczikkelyben biztosított autonom jogáról lemondani nem fog s ebből folyólag — de alapítványainak kötelező természeténél fogva is, a tanítás nyelve gyanánt csak a magyar nyelvet használandja. A bécsi kormány a fölterjesztésre sem tágított s továbbra is megtagadta az intézettől a nyilvánossági jogot. Ennek aztán az lett a megalázó következménye, hogy a felső osztályok elnéptelenedtek s a jobb tanulók sorsát mind keserűbbé tette az a költséges és kétséges próbálkozás, hogy az érettségit Aradon, Nagyváradon, Szegeden, idegen tanári testületek előtt kellett tenniök. Feliratok s leiratok váltásával telt az idő, de a fögymnasium czéljához csak nem juthatott. Midőn aztán a szerencsétlen lefolyású olasz háború (1859.) inegeny- hitette a bécsi kormány magyarellenes szigorát s midőn már előzőleg a protestáns egyház sorsán könnyíteni akaró császári nyílt parancs (patens) az autonómiáját féltő protestáns egyház ellenállásán megtört, végre mégis csak belátták a bécsi hatalmi körök, hogy Magyarországot nem elkeseríteni, de kiengesztelni maguk iránti kötelességük. A szabadabb szellemű jobb idők beálltával aztán a fentartó egyházmegye és annak megbízottja, az iskolai tanács, megszabadulván a magyar nemzeti közszellemmel sehogy össze nem illő formaságok nyűgeitől, legjobb belátása és ereje szerint tovább fejlesztette szeretvefél- tett fögymnasiumát.

Az eltávozó Gally Tóbiás helyére rendes tanárul