Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1901

— 22

Alig van ember, ki a tanítás munkáját végezze. Pedig a bécsi kormány az „Organisations-Entwurf11 szigorú keresztül vitelét sürgette, mely a teljes szaktanítás behozatala folytán legalább 10 tanár munkásságát vette volna igénybe. Legyözhetlen nehézségek voltak ezek. Thun Leo, közoktatási minister ellensége lévén úgy a magyarságnak, mint a protestantismusnak, a német nyelv behozatalát s a tanári létszámnak 12-re emelését tűzte ki a nyilvánosság föltételéül. A mely gymnasium e föltételeknek megfelelni nem birt, bárminő érdemei voltak is a múltban, zugiskolának lefokozva bezárással fenyegettetett. Kinos megpróbáltatás pillanatai voltak ezek a szarvasi fögym- nasiumra. Placskó István esperes azonban példájával, lelkesedésével, rábeszélésével mégis arra bírta a fentartő egyházmegyét, hogy ne hagyja el az őseitől öröklött protestáns intézetet, sőt önkéntes megadóztatásával az egyházaknak segítsenek a szorongatott gymnasium sorsán. Ki magán segít, Isten is megsegíti azt! Placskó esperesnek lelkes segítő társa volt Urszinyi Andor ügyvéd és birtokos, ki e válságos időben a felügyelői állást viselte. Mintegy 8550 pfrtra számították föl azt a legkisebb költségelöirányzást, miből föl lehetne fokozni a nagyon szerényen díjazott tanárok létszámát 10—12-re, Ezen összeg fedezetét képezte az alapítványi földnek, a malmoknak évi hozama, melyet 2450 pfrtra vettek föl. A szarvasi egyház két tanár fizetését vállalta magára (á 600 pft), Szarvas városa egy tanszék évi költségét biztosította s a többi összeg az egyházmegye gyülekezeteire volt lélekszárn arányában kivetve s egyházi közgyűléseken állandó évi teherként megszavazva, csakhogy a szarvasi fögymnasium fenmaradása biztosítva legyen. A kormány erőszakosságával szemben növekedett a fentartó egyházmegye önvédelmi ösztöne, mignem évek múlva (1856.) mintegy 50 ezer pfrt alaptőke volt már a gymnasium