Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1901

Ságot mutatott, hogy szegényesen díjazott tanárai nem érezték magukat kellőleg biztosítva s gyakorta elhagyták az intézetet épen olyankor, mikor már bele élték magukat a munkásságba s kilépésük nehezen volt pótolható. A forgalmi pénz értékcsökkenése, az Oertel-ház megvétele, az iskola újabb építkezése anynyira megingatták a pénzügyi viszonyokat, hogy a fentartó egyházmegye éveken át tervezett és tanácskozott azon, hogy lehetne a fögyin- nasiumnak biztosabb és hatalmasabb jövedelmi forrásokat teremteni az eddigieknél. 1830-ban elhalt a bőkezű pártfogó, Machula Gábor esperes. Helyére iáimon Sámuel szarvasi lelkész lett esperes, ki Boczkó Károly szarvasi szolgabiróval és Hellebranth János jegyzővel a szarvasi földesurasághoz fordultak Kérelmükkel s kilátásba helyezték az intézetnek Mezöberényböi Szarvasra leendő áttelepítését azon esetre, ha a íöldesuraság nagyobb alapítványijai biztosítani akarná az iskola jövőjét. A beterjesztett kérelem és az ügynek személyes érintkezések mellett való szorgaJmazasa kedvező eredményre vezetett. Gróf Bolza József, gr. Batttiány István hitvese szül. gr. Bolza Antónia és gr. Mntrowszky Vladimir hitvese szül. báró Schröffi-Mansberg Jozséía 1834. január 7-ikén oly alapítványi levelet állítottak ki, hogy a mberényi gymnasium- nak Szarvasra leendő áttelepítése esetén 3uő hoidnyi löldbirtokot, két szárazmalmot s 8 haztelket az egyházmegyének tulajdonjogilag átadnak s tiszteletben tartván a protestáns iskolának önkormányzati jogát és hatáskörét, csak azt kötik ki, hogy a tanítás magyar nyelven s hazatias szellemben legyen továbbra is vezetve s a löldes- urasag a számadások évi megvizsgálásánál egy kiküldöttével magát képviseltethesse. Említi az alapító levél azt is, hogy „miután az elöhaladó kor méltán reményiem engedi azt, hogy idővel törvény szerint a r. katholikus ifjúság is részesülhet ez intézetben, annál lógva ezek is