Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1900
86 — indítékából megakadályoztatni nem lenne illő és okos: tehát hálás köszönettel belenyugszik alólirott a dolgok folyásába. Az alkalmaztatás idejére vonatkozólag azonban egy megjegyzést kell tennem. Benka Gyolát és Dr. Zsilinszky Mihályt, a mostani államtitkárt a békési ág. h. ev. egyházmegye 1861-ben választotta meg szarvasi gymnasiumához helyettes tanárokul, úgy azonban, hogy Dr. Zsilinszky Mihály a részére felajánlott tanszéket 1661-ben foglalta el, mig Benka Gyula külföldi egyetemi tanulmányainak folytatására és befejezésére egy évi haladékot nyert. így tehát Benka Gyula 1861-ben választatott ugyan tanárrá ; de tanszékét csak 1862-ben őszszel foglalta el s azért tényleges tanári szolgálata ma 39 év. Ezen adatokat a szerénység sérelme nélkül csak azért látta alól Írott fölemlitendőknek, nehogy az értesítő I. czikke és ezen közlés között ellentétesség maradjon fen. Meglátogatták a szarvasi főgymnasiumot e tanév folyamán Ns. Géresi Kálmán kir. főigazgató úr (1900. deczember 5. 6. 7.) ki az öszszes osztályokat s az azokban működő tanárokat a tanórák alatt fölkereste s a tapasztaltakról tárgyilagos bírálatot mondott, szakképzettsége és igazságszeretete által egyaránt oktatva, felvilágosítva s buzdítva mindnyájunkat arra, hogy a nemzeti közművelődés munkásai gyanánt kötelességeinknek lelkesedéssel és hivatásunk nemes önérzetével mindenkor eleget tegyünk. Meglátogattak az érettségiek alkalmából Nagys. Petrovics Soma, a csanád-csongrádi ág. h. ev. egyházmegyének főesperese, kit Mélts. és Főtiszt. Püspökünk helyetteséül fölkért és Nagys. Wigand János a szegzárdi állami főgymnasium nagytudományú igazgatója, kit az érettségiek alkalmából a magyar kir. közoktatási kormány saját képviseletében kiküldött. A sok felelősséggel járó nehéz évzáró munka pillanatait kedvessé, emlékezetessé s tanuságossá teszi évente az ilyen magas kiküldöttekkel való érintkezhetésünk. A tanárkar sőt az iskola egyaránt fájdalmas veszteséget szenvedett ez évben érdemes Nestorunknak, Delhányi Zsigmond, nyugalmazott tanárnak 1900. október 4-kén történt halálával. A lelkes, hűséges munkatársat, ki J5 even át szolgálta szerényen és sok lemondás között a protestáns köznevelés ügyét, október 6-án kisértük ki a nyugalom helyére, hol sírjánál egy lelkes tanuló szép költeményben s az igazgató búcsúbeszédben méltatta azon érzékeny veszteséget, melyet halála mindnyájunknak okozott. Nem ily fájdalmas, de azért nem kevésbbé lélekemelő búcsú ünnepe volt a fögymnasiumnak és tanárkarának 1900. deczember 7-kén
