Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1899

— 13 —

magára hagyja a tanulóságot és soha sem emeli fel szavát emberbaráti áldozatkészség serkentésére ?- Legalább is gyanús és életképtelen humanismus az, mely csak a ka- thedrán és csak ékes szavak virágözönében tűnik fel, de tettekben s pénzben összeszámítható jótékonysággá soha se válik. Árvaházak, gyámintézetek, siketnémák, vakok érdekében sorakoznak a jőszívüek. És habár a tanulóság ilyen emberbaráti törekvések támogatásában csak kis tényező lehet, még sem zárkózhatunk el azon nevelői feladat elöl, hogy őket is szoktassuk s bevonjuk az ilyen mozgalmakba. Ki lenne aztán az ilyen jótékonyságnak igazibb szószólója, mint a lelkes tanár, ki ha az elérhető csekély sikert is tudja méltányolni s a filléreket is az adakozó jó szive és nem az adomány nagysága szerint becsüli, észrevétlenül s lassan fokozhatja a jótékonyság hajlamát a vezetésére bízottak kedélyvilágában. Kicsinyektől kis siker is sok ; de ne feledjük, hogy a piczinyke magocskából idővel terebély fa nőhet fel, ha idő és körülmények kedvezően összejátszanak. Ha ellenben maga a tanár közönyösen nézi e mozgalmakat, ha semmi közadakozáshoz a maga példájával, filléreivel nem járul, vagy ha épen rideg kicsinyléssel fogadja a jó szivüek önkéntes adakozásait — szándéktalanúl tán — maga zsibbasztja meg a tanulóság részvétét a szenvedők, rokonszenvét a szerencsétlenek iránt. Sokszor egy gúnyos megjegyzés, a szűkkeblű elzárkózás egy-egy ténye mérgezöleg hathat azok leikéire, kik a nagyobbaknak s főleg vezető tanáraiknak példája és útmutatása szerint alakúinak.

Ilyen gyöngéd kötelessége a tanárnak az is, hogy beteges képzelgés túlliaj tásaitól menten eszmei tisztaságban ápolja és fokozza az ifjúság hazafias érzületét. Nem nagyhangú szavakban, nem tüntető cselekedetekben, nem Anyásán kieszelt közünnepélyek színpadias hatásában rejlik a hazafias jó szellem fejlesztésének titka. Éreztessük csak a fogékony lélekkel alkalmas pillanatokban a nemzetünk történeti fejlődéséből kiérthető előnyeinket, fényes erényeinket, ápoljuk csak magunk is nemzeti eredetiségeink megbecsülését, — és mint az üdítő cseppekböl szív táplálékot a gyenge virág, úgy fog erőt s táplálékot meríteni az ifjúság a mi lelkesedést és szeretet sugárzó honszerelmünk-