Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1899
Nebile officium a gymnasium éleiében. Több évtizedre terjedő tapasztalat, a tanári foglalkozásra vonatkozó családi hagyományok, melyek ködfatyol- kénl újulnak s tűnnek el emlékezetemben s napjaink sokszor vallomásszerü nyilatkozatra kényszerítő természete köteleznek arra, hogy a gynmasiumi tanárkodás munkaköréről tegyek említést jelen értesítőnk élén. A tárgy magában véve tán nem időszerű. Alkalom- szerűvé válik az mégis az által, hogy látásom hanyatlására gondolva sejthetöleg ez tán utolsó értekezésem, melyben az intézetünk iránt nemesén érdeklődő olvasó közönség előtt megjelenni szerencsém van. Érzem, hogy igen tisztelt ismerőseim, barátaim, tanártársaim és kedves tanítványaim körében úgy állok, mint a határjelző oszlop. A múlt emlékei, a jelen tapasztalatai s a jövő reményei hatják át lelkemet e pillanatban, mikor csaknem az elválás és búcsúzás határához érkezéül tanárkodásom vándorútján. Hallom most is tanártársaim körében a múltból fen- maradt elégedetlenség moraját. Mondogatják többen: ma sincs kellőkép méltatva s kivált anyagilag eléggé díjazva a gyinnas. tanár sok előkészületet, alapos tanúlmányt s nemes lelkesedést föltételező tanítói s nevelői fáradozása. Nem kicsinylem ugyan a nemes önérzetnek ezen nem épen igaztalan kifakadásait. Megvigasztal, sőt megörvendeztet mégis a múltak tanúságos emléke, mely rá mutat az alig egy pár évtized előtti szomorú körülményekre, melyek —