Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1899
— 12 — nyolja mindazt, ki józanodik, nemesedik s kiirtja magából az általa is kárhozatosaknak ismert hibákat, vétkeket s bűnös hajlamokat. Nagyobb öröm vau egy megtérő bűnös felett a menynyekben, hogy sem mint kilenczvenkilencz igazakon, — mondja a szentirás. Érezni fogja e tétel igazságát a lelkes tanár is, ha az embermentés nehéz munkájától nem vonakodik, s a hanyagokon s vétkeseken tőle telhetőleg ideje korán segíteni törekszik. A vad csemetét is megnemesithetni. Miért kellene az elvaduló ifjúságra tétlen lemondással tekintenie annak, ki magát nevelőnek vallja ? Különösen személyes példa adásunkkal tartozunk irányt adni azon kiskorúaknak, kikkel tanári állásunkból folyólag naponta érintkezünk. Nagy áldás és erő rejlik abban, ha a tanár a bevégzett értelmi és erkölcsi jellemből folyó józan és nemes cselekedetekkel bevilágít a tájékozatlan, vagy talán már tévelygő tanítványok fejlődő leikébe. Nagy fékező s irányító hatalom az, ha látják a tanítványok a tanár egyéniségében felragyogni azon emberi és társadalmi erényeket, melyek tettre kötelezik a kiskorút már akkor is, mikor az erény fogalmát megérteni, boldogító erejét felfogni még alig képes. Azt a szorgalmi meg erkölcsi légkört, melyben a tanuló szerencsésen fejük és átalakúl, legtöbbször tanárainak szorgalma, pontossága, lelkiesmeretessége, kötelességhüsége s tündöklő és tettekre serkentő példaadása tisztítja s élteti. Nem szabadna tehát a tanárnak a naponkénti érintkezést megpanaszolnia s elhanyagolnia olyanokkal szemben, kiknek egész kis világát képezi az iskola, a tanuló szoba, azon tanuló társak és vezető tanárok, kik vele heteken s hónapokon át együtt élnek. Soha sem kicsinylendö azon nobile officium sem, melyet gyakorol az öntudatos tanár akkor, mikor az emberbaráti szeretet szolgálatában álló önkéntes adakozás, segélyezés érdekében kell az ifjúság érzületét irányítani. Szépen jellemzi korunkat azon körülmény, hogy mindenfelé alakúinak tanulói segélyező egyesületek. Időközönként és elég gyakran érkeznek közadakozásra fölhívások, melyek a tanulóság jószívűségét és szerényke zsebpénzét is igénybe veszik. Hogyan lehetne kiskorúakat a jótékonyságban való részvétre serkenteni, ha a tanár mindenből kivonja magát,
