Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1898

32 —

fordulat tanárra s tanulóra egyaránt. Nem könnyű a tanárok nagy seregének bele dolgoznia magát az újabb tanítási tervezetbe. Legtöbbünket megszokás, emlékek gyakorlatból szerzett ügyesség kötnek a múlthoz. Még a bátor hajóst is meglepetés, tán aggódás szállja meg, a mint ismeretlen vizeken kell áthajoznia.

Ép igy nem könnyű a tanulmányokban már elöhala- dottabb tanulót átvezetni a megszokottból egy ismeretlen munkakörbe, mit már csak egyes újabb tankönyvek használatba vétele is érezhetővé tesz tanulóra s tanárra nézve egyaránt. Beleéljük magunkat bizonyos tanköny beosztásába, határozott gondolatot füzünk minden kifejezéshez, szabott értelemben vesszük a legutolsó szót és mondatot, emlékezünk arra, hogy a tantárgy egyes részeit a könyv melyik fejezetében, szakaszában, lapján találjuk meg, midőn arra szükségünk van. Ellenben a sokszor változtatott, más és más beosztású tankönyvvel úgy vagyunk, mint az utazó az ismeretlen vendéglőben, vagy a gyermek az új ruhában. Sokszor azt se tudjuk, hogy mit hol keressünk.

Minő kellemetlen meglepetést okoz az, ha megszokott lakó szobáink bútorzatát felforgatják, kicserélik a takarítók. Minő nehéz irataink s könyveink között keresgélnünk, ha azt mások szétdodálják, vagy másként rendezik be, mint a hogy mi ezt rendben tartani megszoktuk. így vagyunk megszokott tanulmányainkkal. S azokon alapuló minden munkálkodásunkkal is. Ezért nagy hibák felderítése, komoly és közérdekű szükségek kényszerítő oka nélkül nem kívánatos s nem is tanácsos iskolai életünk szabott rendjén és munkakörén gyakorta változtatnunk.

Nem szeretném, hogy félreértsen kedves olvasóm. Nem vagyok én az iskolai életben a penészes maradiságnak szószólója. Soha se vonakodtam s nem is vonakodhatnám a közszükség által parancsolt lényeges újításoktól, ha a tapasztalat kioktat és meggyőz azok czélszerüségéröl. Ennek