Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1898

— 17 —

Két év múlva e zsoltárok után, 1562-ben jelenik meg Írónk bibliafordításának legkevésbbé sikerült része, szintén magának Heltainak munkája, az uj-testámentom „A J é- zus Christ usnac Uj-Tes tarnen torna, magyar nyelvre forditatot, a régi igaz és szent k ö n y- vekböl. Az együgyüia m bor keresztyéneknec vigasztalásokra és épülésekre“ — czim alatt. A munka maga az ajánló szavak szerint, mely ajánló szavak Nádasdi Annához, Majláth István özvegyéhez vannak intézve, már 1561-ben kinyomva készen állott, s igy bizonyos, hogy csak a czimlap kelt a jelzett időben. De bizonyosnak látszik az is, hogy a fordítás még jóval előbb készült. Ily terjedelmes és nehéz műnek, mint az uj- testámentom, ha csupán fordítása is, nem lehet egy évnek eredménye, mert hiszen az uj szövetség egy rövid évre a zsoltárok után már ki volt nyomatva. Hosszú évek fáradságos gyümölcse lehet az is, s talán joggal tesszük fel, hogy líeltai az ötvenes évek második felében már dolgozott rajta, mert maga a fordítás elárulja a rendkívüli nehézségeket, melyekkel fordítás közben több helyen, de különösen az apostoli levelekben küzdenie kellett.

Hátra van még mindezekután, hogy ismertessük Holtai bibliafordításának utolsó termékét, az 1565-ben ily czim alatt megjelent szakaszt: A biblianac második része, melyet megtolmácsolt és magyar nyelvre fordítót a régi és igaz szent könyvekből: Holtai Gáspár.“ E rész magában foglalja az ó-szövelségi könyvek közül: Josue, Bírák, Ruth, Sámuel és a királyok könyveit, tehát a szoros értelemben vett történeti könyveket. Az elörebocsátott 12 oldalas előszóban értekezik írónk e könyvek olvasásának nagy hasznáról, melyet belőle istenek és istentelenek meríthetnek. Épen ezért beszédét általában a keresztyén hívőkhöz intézi. S épen azért, mivel minden hívőhöz intézi, mivel a bibliát nem egyes kiválasz2