Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1897

— 21

pék kel ős hasonlatokkal s egyebekkel való földiszítésük csak szent magasztosságuk rovására történhetett volna. Különben is költői képzeletén kívül nem volt más forrása, melyből a biblia eseményeit kiszélesíthette és egységes cselekménynyé kikerekíthette volna. Mint vallása szentségétől és igazságától át- meg áthatott költő nem akarván véteni a keresztyénség szent hagyományai ellen, a bibliai történet és a költői képzelet közötti keskeny mesgyén mozgott, nem volt birtokában a nyugodt költői előadásnak, meg az epikai müvek tárgyilagosságából folyó kényelmes haladásnak, mely az érdekes pontoknál meg-megállapodik, majd meg kénye-kedve szerint más érdekes eseményekre tér át. Figyelnie kellett, hogy a képzelet alkotásai és a megváltás eseményei az illuzió rovására egymást kölcsönösen meg ne rontsák. Nagy hiba, hogy ennek a laza cselekvénynek a színterét a túlvilágba helyezvén át, oly megfoghatatlan dolgokat kellett festenie, melyeket — a mint ezt a saját ésszemélyeinek ajkáiól halljuk,— az ember nyelve nem képes kifejezni.

Klopstock kiválóbban lyrai kedélyű, már pedig a mély érzésű költő mint a milyen ö volt, nem képes a tárgyilagosság nyugodtságára emelkedni. Lyraisága át- meg áttör a tárgyilagosság határán. Objectiv előadásra legalkalmasabb tárgyaknál is majd ö, majd meg alakjai ömlen- genek. A helyett, hogy egyéneket rajzolna, s azokat a cselekvény hordozóivá tenné, határozatlanul körvonalazott, elmosódó alakjait nem a cselekvésből, hanem beszédükből és érzelmeikből ismerjük meg, a kik érdeket sem képesek kelteni. De ép ezen erős lyraisága, ragyogó képei és hasonlatai teszik e mű fő vonzó erejét; ejelességei mutatják a költőt a maga eredetiségében és nagyságában. Abban a hangulatosságra hajló korban költői érzékkel megválasztott tárgyán kívül e tulajdonságai járultak hozzá a mű lelkes fogadtatásához, mely azután minden egyes megjelent énekkel alább-alább szállott.

Klopstock a szokásos alexandrin formától eltéröleg hexameterekben írta meg költeményét; mert tárgya fenségéhez, lendületes szép nyelvéhez e versionná jobban illett. Az ókor nagy példái nyomán összehasonlítván az elhasznált alexandrin forma egyhangúságát, a hexamete-