Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1897

— 104 —

értelmi képzés, sem erkölcsi kifejlés tekintetében ne érezze magát elárvultnak s kellő időre betetőzhetjük a tanévnek építkezését.

Nem közvetlenül és mégis érzékenyen érte intézetünket az a csapás, midőn a Sarlay János szarvasi volt tanárnak 1898. febr. 24-kén beállott haláláról értesített a győri állami reáliskola tanárai által kiadott gyászlap. Életraját a szeretet melegével és őszinteségével megírta agyőri állami reáliskola értesítőjében egyik tanártársa. Nálunk ez örökre elköltözött szivjóságáról ősi eredetiségéről s tudományos felfogásának önállóságáról ismert és kedvelt tanférfiu 25 éven át működött áldásosán. Lehetetlen, hogy meghatva ne tegyük le távoli sírjára a tiszteletet, hála és kegyelet pálma-ágát annak, ki rokonszenves egyéniségével anynyiak szeretetét érdemelte ki közöttünk!

E szorosabban vett iskolai teendőkön kívül nem zárkózott el tanárkarunk a közművelődés, társulás semmi oly feladataitól, melyekhez hozzájárulni a maga lekötelezett helyzetében és szerény hatáskörében képes volt. Többen a tanártársak közül közgazdasági, socialis, tanügyi és közművelődési kérdésekről tartottak különböző egyletek körében köztetszésre találó felolvasásokat. Legtöbben helyi és vidéki lapokban közöltek ismeretterjesztő dolgozatokat s támogattak tudományos folyóiratokat és vállalatokat. Ismét mások művészetükkel és rendezői ügyességükkel szolgáltak intézetek, egyletek érdekeinek azzal, hogy jövedelmező művészi estélyeket rendeztek s azokban közreműködtek. Néhányan ismét a főgymnasium munkakörén kivtil is vállaltak oly igazgatói, tanítói terheket és gondokat magukra, melyek alkalmat adtak arra, hogy kisvárosunk és közel vidékek népének, gazdaközönségének, iparos és kereskedelmi ifjúságának szellemi fejlesztésére befolyjanak. És — Istennek hála — e sokszoros gond, fáradság és felelősség súlya alatt élve sem apadt meg leikeinkben azon lelkesedés, buzgóság és ügyszeretet, mely tanári hivatásunk éltető eleme volt és marad mind addig,- inig öntudatosan élünk azon életpálya körében, melyre a sorsunk felett rendelkező isteni gondviselés vezérelt. Vajha a jók és igazak segítő istene, ki az emberben hivatásának tudatát ébreszti, továbbra is segítene arra, hogy elöljáróink és művelt közönségünk jogos ktvánatait, mint egy czélra törő tanártestület tagjai sikerrel szolgálni képesek lennének mindenkoron.