Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1896

— 98 —

rúddal való magasugrásért Wolfmann Nándor VII. Kötélmászásért Jeszenszky János II. Fidy Lajos III.. Stein János V. Mogyoróssy Dezső V. Függeszkedésért kötélen Wolfmann Nándor, ki a ..győztesek győzője“ czimet is megszerző. A junius 13-án tartott uszó- versenyben : Romhánvi István III. Adámv Sándor V. Anton Ágoston

VII. Bánhegyi Géza VIII. ez utóbbi ..győztesek győzője“ lett. Vizi ugrásért a főgymnasium fürdőjéből ki a szabad Körösbe oklevelet nyert Belopotoczky István IV. Az évzáró tornavizsgán (jun. 15) szertornázásért: Albnsz Frigyes és Gucsa György VIII. magasugrásért: Albusz Frigyes (169 cím) Gyökössy Endre V. (164. ctm) Brebovszky Elemér V. (159 ctm); távolugrásért: Albusz Erigyes

VIII. (555 ctm) Brebovszky Elemér V. (522 ctm) Hatvani Jenő VI. (519 ctm).

A dévai kerületi tornaversenyre 48 tanuló rándúlt ki 4 tanár vezetése mellett. Ezeknek ottani szerepléséről már csak a jövő évi értesitő nyújthat méltánylást.

Fögymnasiumunk iránt ez évben is áldozatkész érdeklődést mutattak többen. Hálásan fölemlitem pártfogóink neveit. A tanár- nyugdij alapjára adakoztak: Medveczky József 150 frt 26 kr. Dósa Andor igazgató 10 frt, Sipos Ármin 10 frt, Jeszenszky János 10 frt, Dobos Adolf 5 frt.. A tanulói segélyalapra Mikolay Mihály 50 frt s a majalisi megtakaritásból Udvardy rendező 14 frt 90 kr. Wallner János Kiülik által 5 frt. Az iskola művészi czéljaira a majálisi megtakaritásból Udvardy rendező 5 frt. Wallner János — Kiülik által 5 frt. A tornázok utazási segélyére és ösztönzésére gróf Bolza Géza 50 frt, a helybeli nőegylet 6 frt, dr. Mázor Elemér 3 frt. A tanítóképző érdekeire a feloszló békési ág. ev. egyházmegye pénzeiből nt. Csermák Kálmán tót-komlósi lelkész 20 frtot. Isten áldja meg a nemesszivüeket áldozatkészségükért!

A főgymnasium anyagi rendeződésének azonban legnevezetesebb ténye az, hogy ez évben kapta meg a főgymnasium az 1895. június 13, 25. 514 szám alatt a nagymélts. Közoktatási Ministerium által elfogadott s megerősített segélyezési szerződés értelmében a teljes segélyezési összeget, mely főleg az alkalmazott tanárok korszerű fizetésének biztosítását tette kieszközölhetövé. Hosszas, türelmes várakozásnak rég kívánt beteljesedése ez úgy a fentartó testületre, mint a tanárkarra nézve. Bárcsak maga után vonná azon remélhető előnyt, hogy a tanárkar hosszabb időn át személyi változások nélkül együtt elvén, összeszokván és közreműködvén, belterjesebb, következetesebb egynemübb munkát fejt-