Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1895

tanulóságot s az érdeklődő müveit közönséget a mások által már felkutatott eredmények felhasználásával tájékoztassák s felvilágosítsák oly tudományos kérdésekről, melyek a középiskolai tanítás keretében fel nem ölelhetök, részletesebben nem tárgyalhatok: de érdemesek arra, hogy a müveit közönség s a fejlettebb tanulóság velük foglalkozzék. Meggyőződésem, hogy a magyarországi latinság kérdése bir annyi értékkel épen a mi műveltebb közönségünk szemében, hogy annak ismertetésére, megvilágítására czélzó törekvésemet jó akarattal fogják fogadni s nem veszik rossz néven, ha megpróbálom pontokba foglalni az átvizsgált latin nyelvű irók eljárás módját, mely szerint uj keletű szavaikat megalkották, s a mellett példákban igazolom, hogy ezen szókincs összegyűjtése igenis fontos a mi műveltségünk szempontjából. Hiszen korunk idősebbjei között, tudom nem, egy találkozik, a ki fiatalabb éveiben a latin nyelvet használta, a ki a magyar nyelvnek a latin elleni küzdelmét végig küzdötte s aki tán több ismerősére fog akadni az egyes szavakban, ha majd czikkemnek a mai nemzedék szemében lehet kifogásolható s unalmas részeihez fog érkezni.

Hogyan jártak el tehát a középkori latin irók, ha müveik írása közben a megfelelő kifejezés nem állott rendelkezésükre?

1. A meglevő latin szókat eredeti jelentésüktől eltérő jelentésben használták. Ilyen szók : doctor (orvos), boatus (ágyudörgés), mortarium (mozsárágyu), consul (elöljáró), tormentum (ágyú, puska), sedes (kerület, szék a székelyeknél), ducatus (fejedelemség).

2. Melléknevek, határozóknál a közép és felsőfokot képezik, ha ez alakok nem is fordulnak elő a classikus latinságban: piscosissimus (piscosus = haldus), strictissi- mus (strictus = szűk, szoros), penitius (penitus = mélyen); pertinacissime (pertinaciter == makacsul, állhatatosan.

3. Meglevő szókból körülírással uj kifejezéseket s fogalmakat alkotnak; aeneae machinae (ágyuk), incendiarius pulvis (puskapor), fomentarius funis (gyujtókanócz), mirlu- tulum tormentum (kézifegyver, pisztoly), magistrae gynaecei (udvarhölgyek).

4. A történeti viszonyoknak megfelelöleg rég használt szavakból alkotnak uj fogalmakat: Magister Prussiae