Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1895

— 6'4 ~ág. hitv. ev. egyházmegye, mely négy szomszédos megyének területén szétszórt alföldi protestáns hi vekből alakulva, kezdetben 50 ezernyi lelket alig számíthatott, lélekszámban 120 ezerre szaporodva gyülekezetekben, iskolákban oda fejlett, hogy ily szétszórt területen annak közigazgatása mind nehezebbé vált. így érlelte meg a fejlődés azon közszükséget, hogy a békési ág. cv. egyházmegye — újabban a zsinati törvényekben is kifejezett czélszcrübb egyházkormányzati beosztás érdekében — három egyházmegyévé szervezkedjék. A czél valósítására az előleges tervezgetések többszöri megbeszélése után a Tót-Komlóson 1895. agusztus hó 21 és 22-én tartott egyházmegyei közgyűlés egy teljhatalmú végrehajtó bizottságot küldött ki. Ez tanácskozott 1895. dcczemb. 19. utóbb 28-kán s végül 1896. január 23-kán B.-Csabán. A tanácskozásoknak a főgymnasiumra vonatkozó, végső megállapodása s intézkedése az lett, hogy miután a külön váló egyházmegyék a szarvasi főgym- nasiumot úgy eredeténél, mint közös alapítványainál, s a gyülekezeteket lélekszám arányában terhelő évi járulékoknál fogva közös tanintézetüknek tekintik, ennek életsorsát a három esperesség által külön választott felügyelő vagy kormányz ó-b i z o 11 s á g gondjaira bízzák s közgyűléseiken ezen választott képviselőik jelentéseiből vesznek az intézet időnkénti állapotáról és fejlődéséről tudomást. E felügyelő bizottság élére a három különvált egyházmegye közösen választ felügyelőt, ki aztán kiegészítvén e felügyelőséget a tanári kar képviselőivel s hivatalos állásuknál fogva oda tartozó tagjaival, a szükséghez képest összehívja a felügyelőséget s az ülé. seken fölvett jegyzőkönyvek köröztétésével értesíti a fentaitó egyházmegyéket a felügyelőség összes tervezgetései s intézkedései felül. Hogy pedig e felügyelőségnek munka és jogköre pontosan meg legyen szabva, részletes tervezetet dolgoztatott ki a végrehajtó bizottság s azt elfogadva, életbe léptette (Lásd a Vili. ez. Függelékét) Azóta szervezkedett a felügyelőség. Nemes felelősség érzetének tudatában átvette a közös tanintézet ügyeinek vezeését s remélhető, hogy úgy a fentartó esperességek jó akaratú támogatásával, mint az állan nak hathatósabb segélyével sikerül a főgymnasiumot minden irányban oda fejlesztenie, hova annak eszmei rendeltetésénél fogva emelkednie kell. Bennünk pedig, kik ez intézetnek egykor növendékei s ma szolgálatkész munkásai vagyunk, a helyzet átalakulásának e pillanatában önkénytelenül éled a vágy és jó kívánat: vajha sikerülne a közeli jövőben nagyobb arányokban szolgálni a főgymnasiumnak azon vallás-erkölcsi, közművelődési és hazafias