Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1895

5 —

De már ez idézett törvény ama kitételéből, mely a latin nyelvet irodalminak nevezi, kitűnik, hogy ha e korszakban irodalomról, tudományról szólhatunk, az csak latin nyelvű volt és lehetett s az Árpád korból a magyar nyelv használatát csak egyetlen egy fennmaradt emlék, a ..Halotti beszéd“ bizonyítja.

A 111. Béla által behozott Írásbeliség még jobban kedvezett a latin nyelvnek s az lassanként nemcsak az egyház, hanem az állam hivatalos nyelvévé is lett. „A hivatalos nyelvben pedig csak akkor ütötte fel a magyar fejét, ha az iró — a mi ekkor még gyakrabban történt — nem tudott a latin nyelv formáival boldoglilni; vagy ha világosan akartak meghatározni valami dolgot, mint a határjeleket, a mi iránt nem volt tanácsos philologiai kételyeknek tért engedni. Azt mondták tehát frutex, qui vulgo dicitur Rakatia, vagy arbor „gyertyán“-fáról (gartanfa), arbor „egerfá“-ról beszéltek ; és hivatalos okmányban, a váradi káptalan regestrumában olvassák magyaros ragozással (1214 -1221) hogy Farkas és Kelemen beperelték „impeeierunt libertinos: ísepa/í, Blulsuhaí, Chimoní, Sas- haí, Medvéi, Behuf, Egiduí, Tadeusái, vagy említenek dobokai várnépeket mint ,,castrenses dubnkais ugyancsak Biharból jelentik hivatalosan (1236), hogy bizonyos föld Jenő királyi birtoké vagyis „pertiiiet Jenőnek“*)

Az Anjou házból származott királyok korában még jobban fokozódott a latin nyelv használata. Hiszen Róbert Károlyt pápai befolyás segítette Magyarország trónjára s az Olaszországból hazánkba vándorolt idegenek minden egyébnek fejlődését elősegítették, csak épen a nemzeti nyelvét nem s maga Róbert Károly is megkoronáztatása alkalmával latinul mondta el esküjét az országnak, s ezt csak azután magyarázta meg a nemzetnek az eszter*) Pauler Gyula. A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt. (Bpest Akadémia 1898.) 1.463—4 lapon, valamint 662 lap 569-ik jegyzete. A latin nyelven kívül egyes időkből görög és ó szláv nyelvű okmányok is maradtak. így Szent István a veszprémvölgyi apáczák számára görög nyelven adott privilégiumot. Ezt aztán Kálmán király átírta s görög és latin nyelven megerősítette. Az okmány csak Kálmán király átiratában van meg. Mon, Hung. Hist. Dipl. VI. 847—8 lap.