Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1893
69 kar egyesei által — tán a gymnasium érdekeinek némi háttérbe szorításával is — oly buzgósággal leitek szolgálva, hogy tanárkarunk akaratlanul csaknem azt a téves hitet mozdította elő a helyzetet nem ismerőkben, mintha Szarvason több elágazó képzettségű tan- férfiura és szakemberre már szükség sem lenne. Mi ugyan e téves felfogást sokszor ostorozzuk s bízva várjuk a jobb jövőt, midőn a helyi cultur-érdekek szolgálatában uj erők alkalmaztatván, bennünket feloldanak oly lelkiismeretűnk által reánk hárított kötelezettségek alól, melyek kedvezőbb társadalmi fejlődés és alakulás mellett a gymnas. tanárokra nem hárulnának. Sok intézettel bíró nagyobb városok helyzete nagyon előnyös e tekintetben, holott mi kisvárosiak kénytelenek vagyunk az adott helyzettel megalkudni és sorsunkkal kibékülni. És most midőn ezekben vázlatosan fölsoroltam e bezáródó tanév iskolai érdekű eseményeit, lehetetlen, hogy hálásan ne emlékezzem meg a fentartó Esperesség s művelt közönség azon iskolai érdekeinket készséggel támogató jóakaratáról s áldozatkészségéről, mi Isten segítsége mellett lehetővé tette ez évben is előmozdítani alföldi ifjúságunk szellemi érdekeit. Zárjuk e tanévet azon kegyes reményben, hogy a gondviselés, mely az emberi nem értelmi s erkölcsi művelődését csodás módon előmozdítja, jövőre is megadja nekünk az* erőt, alka'mat s kedvező összeköttetést arra, hogy rövidre szünetelő munkánkat ujult erővel ismét megkezdhessük s kivált az állam anyagi támogatása esetén több sikerrel folytathassuk !
