Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1891
7 nyelemszerető, szeles vagy épen rendetlenkedő tanítvány munkája vádlókig tanúskodik, — az aztán ne várja, hogy tanítványai őt a rendszerctetben túlszárnyalják. A rendetlenség, mint a penészgomba, ott tenyészik leginkább, hol nem takarítanak. Bizonyos az is, hogy aki a szabott tanórákat pontosan megtartja, tantermébe óraütéskor belép s perczet se mulaszt azon időből, melynek okos értékesítése az iskolában lelkiesmeretére bizott dolog, annak tanítványai is pontosan jelennek meg a tanórákon, szabott időre nyújtják be dolgozataikat s ebben az okos megszokott egymásutánjában a tervszerű munkának oly előnyöket biztosítanak maguk számára, melyek úgy iskolai, mint otthoni foglalkozásaikat nagyban megkönnyítik. Sokan ezen külsőségekre irányuló követeléseket nagyképüsködő pedans- ságnak bélyegezni hajlandók. Ezek azonban legtöbbször kérkedve fittogtatott rendetlenségük és pontatlanságuk által éjien nem elmélyedő szellemük genialitását, — mint hiúságukban hinni hajlandók, — hanem inkább nevelői kötelességeik felöli tájékozatlanságukat, vagy — a mi még rosszabb — épen vétkes mulasztgatásaik csalfa inen- tegetését árulják el abban, hogy játszák a könnyűvérű pontatlanokat. Nem kevesebb nevelő hatás rejlik azon példaadásban sem, melynél fogva a tanár magatartásában ad kifejezést annak, hogy a szabott iskolai végzendőkre nézve nem ismer alkut s úgy magával, mint tanítványaival szemben pontosan megkívánja, hogy minden iskolai feladat, minden dolgozat és előkészülés a maga idején és helyén végezve legyen. — Ki tanár létére maga is csak félig- meddig végzi a reá bizott tanítási feladatokat, az ne várja tanítványaitól azt. hogy mindegyike eleget tegyen a reá-
