Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1891

súlyt és velőkig ható éltető erőt ad a tan férfiú önálló, eredeti, fejlett s beveszett ‘személyisége. Ezért aztán egy és ugyanazon tanmódszer használata inellett mégis: „qvum duó faciunt idein, non est idem.“ Mindenescttre niiiulen- kof és mindenben annak lesz nagyobb sikere tanítói vállalkozásaiban s azzal kapcsolt intézkedéseiben, ki a helyesen megválasztott és következetesen keresztül vitt módszer mellett egyéni kedves tulajdonainak, művelt bánásmódjának, tetszetős modorának, erkölcsi jellemének s ebből fejlő példaadásának erejével ad irányt tanítványainak. Végeredményében főként a példaadás kötelezi a tanítványt oly tervszerű együttműködésre, önfegyelmczö alkalmazkodásra, minőt maga a tanár személyes magatartásában, cselekvőségében, intézkedéseiben s munkásságában kifejt s felmutat, mert ezzel — akarva, nem akarva — követésre fölajánlott .mintát állít reá figyelő tanítványai elé. Meglepő, sokszor bámulatos a tanár által adott példa vonzó s utánzásra kötelező nevelő ereje.

Ezeket tudva és megfigyelve, azt a betetőző végczélt, hogy tanításunk által neveljünk is, főleg úgy fogjuk tehát megközelíthetni, ha nemcsak tanításunk tartalmassága, alapossága, módszeressége, eredetisége teszi vonzóvá naponkénti iskolai működésünket, hanem példaadásunkkal is megmutatjuk tanítványaink előtt, hogy mit és hogyan kell tenniük s minő tervszerű, józan és jellemes magatartásban kell önmaguk szellemi tartalmasodásáról és nemese dóséról mindenek előtt tanúbizonyságot szolgáltatniuk. A szív teljességéből szól a száj. De szintúgy beszédünk s tanításunk életrevaló igazságáról tanúskodik nemes cselekvőségünk, mely ha nem kiséri s nem erősíti meg az általunk hirdetett igazságokat, akkor olyan ékes, de meddő virággá válik az, mely gyümölcsre nem fejlik soha,