Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1890

8 —

egy óra alatt megbírálná s tisztázná munkálatát, s a körmönfont dolgozatok ha nem is tartalmasabbak, de remélhetőleg rendezettebbek lennének. Soká czélozgatni majdnem annyi, mint czélt téveszteni. A ki meg épen gyenge és nehézkes, minő lelki kínokat kell annak átszenvednie az öt órai megpróbáltatás alatt ? ! Bizonyosan sokszor átvonul borongó lelkén az a gondolat ; jobb a rögtöni halál, mint a hosszú időre terjedő kínos haldoklás ! Nem különben áll a dolog a szóbeliekkel is napjainkban. Nem a-z a 48 vagy 45 első percznyi idő gyötri el az egyes tanulót, mi (Érett. Utasítások 19. § szerint) egyre-egyre esik ; hanem az a kínos helyzet, hogy ez alatt mindenből el kell felelnie s aztán várhat tétlenül és bizonytalanságban a legelőször elfelelő, mig legutolsó társa is felelt, mert az Ítélet meghirdetése (Érett. Utas. 30. §) csak a vizsgák befejezte után következik be. Képzeljük csak bele magunkat e helyzetbe. Ha aztán akár jól, akár rosszul felelt az elől vizsgázott, minő hangulatban lehet, midőn napokon át kell kábító örömben, vagy leverő kétségben a helyszínén időznie, mig végre megtudhatja a sorsa felett döntő areopag reá és társaira vonatkozó határozatait. Nem csoda, ha a kedély habverés ezen szabálytalan hullámtörésében vagy elalél, vagy szilaj kitöréseiben s búfeledtető szórakozásaiban olyan idétlenséget enged meg magának, mely az utolsó pillanatban is végzetes következményeket zúdíthat reá.

Elismerem, hogy a felsorolt didaktikai és paedago- giai bajok ellen nem könnyű találni biztos orvosságot. Nem is vagyok hajlandó panceáról beszélni. És mégis azt hiszem, hogy a jobb most sem fekszik messze tőlünk s orvoslás után nem kell a távolban kalandoznunk. Kissé több — szerintem igen is megérdemlett — bizalom