Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1888
16 7 ) Serkentsük és utasítsuk a prot. ifjúságot arra, nog’v az emberszeretetnek, közjólékonyságnak áldásos munkáiban részt vegyen. Vannak szegény tanulókat segéiyző tankönyvekkel ellátó, felruházó társulatok helyenkint. Karoljuk fel s általánosítsuk ezeket. Miért ne adózzék szive indításból ’s anyagi erejének tőle függő arányában az ilyenek re a prot. tanulóság? Van egyetemés egyházi gyámintézetünk. prot. árvahazunk s miért ne utasítanék a prot. ifjúságot arra. hogy ha csak filléreivel is részt vegyen minden olyan krisztusi szellemre valló jótékonyságban, mely tudatát serkenti annak, hogy mindnyájan egy test élő tagjai vagyunk ? Érzem s tudom, hogy a fentebb mondottakban a közérdekű ügyre tartozó javasolhatókat ki nem mentettem s az életfejlődés gazdagsága szerint elévülhet és haszna- vehetlenné válhat az, mi az imént még értékesnek bizonyult. Megnyugtat azonban a gondolat, hogy ezúttal csak kifejezést ohajték adni azon életszükségletnek, hogy tegyük meg legalább mind azt ha nem is egyszerre s rögtönözve, de fokozatosan, mi ez idő szerint saját erőnktől s hatáskörünktől fögg s aztán a segítő Istenben bízván, várjuk iskolai állapotaink jobbra fordulását. Segítsük oda áldozatkész munkásságunkkal a prot. gymnasiumot, bogy a vallástanitás kevésbé kielégítő természetére vonatkozó s tán nem is mindenben alaposnak mondható kifogás csökkenjen s lehetőleg tárgytalanná váljék, de semmi esetre ne maradjunk a meddő birálgatás alapján ott, hol az ügy érdekében tennünk lehet s azért tennünk kell. Ha aztán egyesült erővel iskola egyház társadalom s protestáns egyetemesség igy járunk el : akkor hiszem, hogy a vallástanitás életrekiható ügyének emelkedésével
