Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1886

8

Nem lehetetlen, hogy a császár unokájának, Júliának, Trimerus szigetére való ez időbeli számkivetése szorosan összefüggött ezzel. S az »Ars amatoria* műre való utalás inkább csak a nyilvánosság kedvéért történt, a mit bizonyít azon tény is, hogy költeményeit, bár már 10 év óta forogtak a közönség kezén, csak most tiltották el a nyilvános könyvtárakból.

Hü neje követni akarta a mostoha sorsban, de aztán mégis csak Rómában maradt azon reményben, hogy sikerül kegyelmet eszközölnie férje számára. Mind ő, mind Ovidius barátai elkövettek mindent ; ő maga is a legalázatosabb kérésekkel, hízelgésekkel próbálja kivívni, ha nem is büntetése elengedését, de legalább egy közelebbi vidék kijelölését. í

Mindez hiába volt. Augustus kérlelhetlen maradt, s utódjának Tiberiusnak trónra jutása sem változtatott a költő helyzetén semmit. Csüggeteg lelke, mely egyedüli vigaszát a költészettel való foglalkozásban lelte, mind inkább megtörött, mig végre Kr sz. u. 17-ben 8 évi szenvedés után visszareppenhetelt vágya] székhelyére, Rómába. Testét Tomiban tették örök nyugalomra.

ő ugyan egy nejéhez írott költeményében azt kéri, hogy hamvait Rómába szállítsák s ott ezt Írják sírkövére: »Ki itt szunnyad, szerelemről zengett annak ajka,

Naso költő, kit hajh! nagy esze vitt bajba.

Ámde, a ki hőn szeretett, jó lélekkel kérje:

Nasonak hamvain legyen örök béke.*

Vájjon csakugyan megtörtént-e ez, arról nincs tudomásunk.

Nem szabad említés nélkül hagynom azt sem, hogy Tomi lakói őt kiváló tiszteletben részesít ék, sőt egy Ízben midőn Augustus halálára egy dicshymnust géta nyelven irt, meg is koszoruzták. Tomiban való tartózkodásáról számos monda maradt fül, de bizonyára egyel sem dől-