Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1884

— 10

többé, meri már már elévültek. Csakhogy nehéz sok esetben dönteni a felett, hogy ilyen követelésekhez való ragaszkodás, vagy kicsinylő hirálgatás alkalmával kinek van igaza, a jelen társadalomnak-e, vagy a nemesebb életirány magasztos czéljait megközeliteni törekvő iskolának? Hogy egyebet ne említsek, minő nehéz napjainkban a dohányzás korcsmalátogatás, könnyelmű kölcsönözgetés és zálogosítás elleni tilalommal s ezekhez hasonló követeléseinkkel áthatni, midőn a világ példájával, sőt felbátorító nógatásaival, vagy legalább közönyös elnézésével ellensúlyozza s erőtleniti az iskola akadályozó intézkedéseit. Épen nem csodálhatni, ha sok tanuló ezen ellenmondásos behatások alatt zavarba jő s ily tilalmakat áthágni s kijátszani hajlandó, okoskodván — hibásan ugyan — akként, hogy a mi legtöbbeknél előforduló hiba, azt voltakép lényeges dolognak nem is vehetni. Ezért az' érzéki élvezetekben való túlhajtás, fen- héjázás, hiuskodás, uraskodó semmittevés, pompázás és játékdüh s egyéb ezekhez hasonló gyarlóságok iskolailag is nehezen leküzdhető erkölcsi fogyatkozások lesznek mindaddig, mig a nagykorúak világa minden tartózkodás nélküi csábiló példát mutat az ifjúság előtt az emberi hitványságok önfeledt gyakorlására. Bizonyosan épen itt nyílik a legkényesebb alkalom arra, hogy a tanár intézkedéseiben tapintatosságot és bölcsességet egyesítsen és kifejtsen. Nem merev kaszárnyái szigor, de türelmes józanság, mely nem késik a jóról, az illőről a szükségképeniről s megenged- hetőről felvilágosítani, kioktatni szülői kört, iskolán kívül állókat és tanulót egyaránt, továbbá azon erkölcsi bátorság és komolyság, mely személyes fölhevülés izgalma nélkül visszautasítja az illetéktelen birálgatást és beavatkozást a fegyelmi dolgokba s legalább kíméletes hallgatásra hangolja az iskolai intézkedésekkel szemben a környezetet, ezek azon módok és ezközök, melyeket hivatott tanárnak ilyen-