Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1883

hihetetlennnek látszik az az önkény, melylyel a nyelvnek akkor kell vala eljárnia, midőn ilyen merész hangátxállomásokat megengedett. Valóban ez a leghelytelenebb magyarázatok egyike. Mi ezen dolgozatunk folyamán Szeg- szárd értelmét egészen másként fogjuk kimagyarázni.

Igaz, hogy néha iöriennek a helyneveknél olyan természetű csekélyebb hangátváltozások, melyek az igazi érlelem elrejtését idézik elő, s az elváltozott szó, vagy néha valami a nyelvtermészetéből folyó összevonás, összeolvadás uj szóalakot nyújt, mely azután a magyarázat anyagául szolgál. Például a gömörmegyei Hossz ászó-t, hajlandó az ember első hallásra hosszú és szó szavak összetételének tekinteni s ez alapon magyarázni, pedig milyen nehézséggel jár az, mert szó, mint helyszíni alakulás neve valóban érthetetlen, és fogalma kimagvaráz- hatlan; holott a nehézség azonnal eltűnik, ha észre- veszszük, hogy itt a szó első hangzójától m 'gfosztott alakja az aszónak, s ekkor látjuk, hogy Hosszúszó, tulajdonkép annyi mint : Hosszúaszó. S csakugyan ilyen alakban laláljuk meg a szól Erdélyben is, hol a Küküllő felé nviló egy völgytoroknál Kis-Kükűilő megyében fekszik Hosszúaszó, a szászok elnevezése szerint Langenthal, a gömörmegyei Hosszúszónak hasonmása. Különben megjegyzem. hogy az aszó, mint földrajzi műszó van hivatva nyelvünket gazdagítani. Mátyás Flórián1) mondja : Azon völgyet szokták a székely földön ,aszónak* nevezni, melyen végig esős időszakban a tavaszi olvadáskor kisebbszerű patak folv. de egyébkor ki asz és száraz medre van. Ebből látjuk, hogy az aszónak a magyar nyelvben határozott értelme van. Most már érteni fogjuk, mért fordul elő ezen szó helyneveinknél oly gyakran. A sok közűi álljon itt egy kis szemelvény : Aszófő (Zalam.),

i) Nyelvtud. Közi. IV. 189—192, 1.