Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1883
— 8 —2 iolyo nevek összetételéből áll, azt itt csak említjük, bővebben fejtegetünk nem szükséges. Már kevésbé fordultak elő a csermely, sió, séd, folyás után megnevezett helyek. Nagyban felkölti azonban figyelmünket a minduntalan előforduló szeg név, melynek tulajdonképi értelmét itt kifejteni törekszünk. Révész Imre^egy helyen mondja: A szeg nevezet, rendesen összetéve valamely más szóval, minden magyar helyen előjő a tájék elnevezések közt. Értenek alatta valamely szükebb helyre szegellő földet, sőt sokszor csak oly földrészt, mely bizonyos határok által mintegy ki van szegve többiek közül. A Magyar Nyelv Szótára2) szerint a szeg öszveszfikölő szoros tér, vagy kihegyesedő csúcsos lap, melyet két külön irányból jövő vonalok érintkezése akár belülről, akár kividről képez ; amaz máskép szug, zug, emez máskép csúcs, csúcs, sarok, csegely. Ha vizsgáljuk minő helyek megnevezésére használja a magyar a szeg nevet, azt fogjuk találni, hogy az a hely először legtöbbnyire a folyó mellett, vagy folyó közelében fekszik, másodszor, hogy ott a folyónak erős hajlata, könyöke van. Így ezen névvel eredetileg a folyótörése, hajlata, könyöke lehetett jelezve. Do lássuk közelebbről. Békésmegyének egy községe Szeghalom. Ez fekszik a Sebes- Körös mellett mégpedig annak egy legerősebben éjszak felé kihajló könyökénél, tehát mondhatnék igy: a Körös folyó szegénél. Csongrád megvének egy községe Szegvár. Ez fekszik a Kurcz i, a Körös egy szakadéka (foka) mellett, még-pedig azon a ponton, hol a Ivurcza déli irányból egy erős kanyarulattal nyugatra a Tisza felé fordul. Szalarnegye főhelye Zala-Egerszeg, fekszik a Zala folyó egy könyökénél. Ezekből látjuk, hogy a s z e g szó ') Uj Magyar Muzeum II. 312. 1. a) V. Kötet. iioói.
