Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1883
— u — Nagy Csokos és Kis Csokos, Csohos), Gyán (Borosgyán, Mezőgyán, Kötegyán, Vizesgyán, nem-e a pogány Janus vezér neve lappang bennük), K e d, kend (Héked, Tar- dosked, Túrked, Görcsi-kend-hely, Szarvaskend), Kál, Kála (Köves-Kál, Nagy-Kálló), Keszi (Duna-Keszi, Buda Keszi slb), Láz, (Nagyláz. Vámosláz. Lázhegy), Mái (gyakori pótlónév a szőlőhegyek elnevezésénél, mind az Érmellékén, mind a Hegyalján, Előmál, Dúdolómái. Cser- inál, Rózsamái, Mályi stb). Mánd (Dormánd, Igmánd, Simánd) Meg, mege (Kertmeg, Révmege), Mend, Mende (Körmend, Csőmend, Csermend) Mér (Bagamér, Budamér, Budmér, Felmér), Nyúl (Nagy és Kis Nyúl, aligha egy a nyúl vaddal) Oszló (Poroszló, Bogyiszló, Domoszló, Doroszló), P ó (Puszta Pó, Póhalom, Póhamara, (alán pohó összevonása s jelentené az emelkedettebb hátas helyeket1), Szád (Bikszád, Szada), Tek (Béltek, Teke, Tekeháza), Vész, vészé (Vésztő, Veszehidja, Veszeerdő, Veszipuszta). A magyar nyelv történelmi szótára munkában van, reméljük, hogy ott ki lesz derítve értelme sok olyan szónak, mely felett még ma homály borong. Teljes tájékozást régi nyelvkincsünk felett csak akkor nyerhetünk, azért ha e nemű magyarázó kísérleteinknél itt-ott tévedünk, mentsen ki bennünket az adott helyzet. Ha azonban bármi csekély megfejtésünk sikerültnek fog találtatni, az el ismerést, fáradozásunk legédesebb jutalmának fogjuk tekinteni. Mihálfi József. l) Révész J. megjegyzi: Emelkedett helyeni puszta, melyet viz nem igen jár U: Magyar Muzeum II. 311.
