Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1882

dinacea, Poa fertilis, pratensis és triviális, Podospermum Jac- quinianum, Polygonum aviculare és Hydropiper, Ranunculus arvensis és pedatus, Roripa amphibia, austriaca és silvestris, Triticum repens, Trifolium hybridum, pratense és repens, Vicia Oracca, lathyroides és saliva, Viola pumila.

A régi közlegelőtől délkeletre terjednek az egykori úrbéri földek Kis- és Nagy-Kondoroson. Ezek az ártérnél egykét lábbal magasabban fekszenek, talajuk lazább, televónyben és homokban gazdagabb; ezek mindég müvelhetők s termésük dúsabb és biztosabb. Jellemzőbb vad növényeik : Adonis vernalis, Althaea pallida, Amygdalus nana, Anchusa Barrelieri, Arthemisia Absinthium, Caucalis daucoidcs (tövises magja miatt mint Ranunculus arvensis, ördögárpa, nagyon alkalmatlan dudva) Delphinium Consolida, Marrubium peregrinum, Nigella arvensis, Ornithogalum pyrenaicum, Rapist rum per enne, Salvia verticillata és nutans, Thalictruni nigricans és flexuosum, Trifolium pratense var. pensilvanicum és recurmm, Veronica triphyllos és ser- pyllifolia, Viola ambiqua.

Homokos talajnak egyedül a nagykondorosi és nagycsákói mondható. Ebben a vadon termő növények változatossága is legnagyobb. Az utóbb felsoroltakon kivül itt szedhetők : Cerinthe minor, Dictamnus alba, Hypericum elegáns, Inula germanica, Teucrium Laxmanni, Potentilla pilosa, Sisymbrium Co- lumnae, Stachys recta, Thymus Acinos és Serpyllum.

A gazdák érdekében állván a művelt földet a gaztői minél tisztábban tartani, a vad növények csak mint gyom jönnek elő a vetések közt, különben a mezsgyékre, árkokra, litfelekre, töltésekre, temetőkre s h. kiszoritvák. Bántatlanul maradnak a legelőkön is azok, melyek mérges, edző nedvüek és kellemetlen szaguak, mint: Euphorbia-fajok, Hyosciamus ni- ger, Datura Stramonium, Conium maculatim, Solanum nigrum és Dulcamara, Thlaspi arvense ; vagy melyek tüskéik által védve k, mint: Onopordon Acanthium, Cirsium lanceolatum, Carduus nutans és acanthoides, Eryngium campestre, Palcaria Rivini,