Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1881

tus előre a nyugdíjalaphoz csatolandónak szavazott meg. A másik egy jogilag bonyolultabb, inkább is eszmében, mint tényben adott tartalék. Ugyanis : létezik Szarvason egy „tanszékalapítók magántársulata“ melynek folyton gyarapitott tőkéje a födözendő tanszék-alapítási czélt már több ezer frtnyi pénzfölösleggel múlja. Ragaszkodva bár a társulati kezelés eddigi módozatához, lehetetlen bogy a t. társulat céltudatos tagjai maguk ne kezdeményezzék és sürgessék az általuk szerencsésen eredményezett eme néhány ezer frtnyi tőke-fölöslegnek ama címtől való elkülönzését, illetve nyugdíjalapunk címére való átfordítását, mi tanszékalapításnál is többet, t. i. forrást jelentene : tanerőink megifji- tására. Remélhető ez annyival inkább, mert már a czímzett magántársulat tagjai közül is többeket megragadott a parancsoló szükség érzete, miszerint egy tekintélyesebb nyugdíj alapot nemcsak hogy kell, de rég kellett volna teremteni; mert— úgy mondanak —ha 20 — 30 év előtt kedvezőbb viszonyok közt megtörténik vala a kezdemény, ma már volna tőke, melyből nyugalmazást váró tanáraink nyugalmaztassanak, oly szemrehányás, mely ellen — nehogy a múltnak elszalasztott esélyei feletti meddő vitában napirendre találjunk andalodni a holnapnak életkérdése felett — védelmünkre felhozzuk a következőket: az 1855- iki ujanszervezéstől egész 1863-ig a tanoda körül érdeklett minden erő igénybe volt véve a főgymnásium anyagi és szellemi megalapítása, mint oly soros követelmény által, mely az intézetfejlesztési gondolatok egymásutánjában tartozik alpha lenni; — onnét megint egész a 70-es évek derekáig, hiányozván célszerű tanépület, egy tetemesb építkezési pénzalap elő- és utógondja merített ki egy cseppig minden segélyforrást; csakis az utóbbi 4—5 évben lön gyakorlativá egy harmadik nagy alapnak, mely aggjaink nyugalmazását célozza, előteremtési gondolata. Mely a jelenre világot deritőleg tett visszapillantás után térjünk a jelennek adataihoz.

Adományozott még a szarvasi takarékpénztár alumneumunk javára 50 frtot; s a szarvasi jótékony nöegylet disztornászok jutalmára 6 irtot.

Továbbá: alapítványozott oly jutalom tőkéjéül, mely évenként egy I—1Y. osztálybeli tanulónk javára lenne osztandó, ki magyar nyelvben és érzületben kellő haladást mutat, egy száz forintot Szécsy Ede kereskedő ur, ki Szarvasról Szegedre lett áttelepedése alkalmából ezzel is egy emlékét kívánta körünkben hagyni.

Jegyzet. Köszönetül is, de egy vallásos asszony jellemzetéül is, szabadjon itt az évi adományok függeléke gyanánt emlitnünk, hogy