Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1881

ügybuzgóságnak tényleges nyilvánítása képzőintózetünk életképességének biztosítására nézve valóban égető szükséggé vált.

2. Az intézet fölszerelésére tartozólag a teendők lénye- gesebbjei pedig felfogásom szerint a következők :

a) A zenében előhaladottabbakat, kik az orgonajátékban lennének gyakorlandók, még mindeddig szárazon tanítjuk úszni s földön repülni, mert nincs gyakorló orgonánk. Igaz ugyan, bogy a szarvasi egyház lekötelező szívességből mindeddig megengedte, hogy olykor a templomában levő nagy orgonán gyakorolhassák magukat az intézetből már-már ki- lépendők, miért nem is mulasztom el az ügy érdekében hozott ezen áldozatért hálás köszönetemnek ez úttal is nyilvánítását ; de nem szabad arról megfeledkeznünk, hogy a templom nem gyakorló helyiség, nem is mindenkor biztosan megközelíthető, sőt ellenőrzött vezetés mellett is kezdő ifjak egy ily hatalmas egyházi közvagyonon vajmi könnyen annyit ronthatnak, hogy már ennek gondolata is roppant feszélyező hatású, mert nagy felelősséget hárít azokra, kik ezen gyakorlatokat űzik. Alkalmas kis orgonát, pedállal ellátott harmo- niumot mai nap elég jutányosán szerezhetni s annak az auditóriumban, vagy zeneiskolában való elhelyezése oly előnyöket biztosítana a tanítóképzőnek, melyek az eredményes tanulás nagy előnyére a fentebbi bajt eloszlatnák.

b) A tanítóságra készülők önképzésének hatalmas eszköze lenne egy szervezendő s évről évre gyarapitandó szak- könyvtár, melyben régibb és újabb irodalmi termékei a neveléstudománynak lennének föltalálhatok s a képző tanárok által a vázlatos tanítás tartalmasabbá tételére s önálló földolgozására czélzólag kiosztandók és kivonatozva olvasandók. Köztudomású dolog az, hogy nagyon keveset nyújthat a legjobb szakiskola is a képződő ifjúnak folytonosan fejlő s fejlődése szerint mindig többet és jobbat követelő korunkban azon szaktudományokból, melyek mint a tenger felé siető folyamok, mind erősebben növekednek s mélységben, terjedelemben se