Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1880

lada, románcz sat. s világos, hogy azon fajok közt, melyek az előadás módja szerint osztályozhatnak, sem a monda, sem a rege, sem a legenda nem foglalhat helyet. Ugyanez a következetlen osztályozás tűnik fel az alanyi költészetben is, a hol az értelmi költészet fajai közt ott látjuk a költői levelet is. A levélalak nem lehet osztályozó szempont, mert az a műfaj lényegére nézve merőben közömbös, a mint hogy látjuk, hogy elégia is jelenhet meg levélformában s akkor heroid a neve. Való, hogy a mit epistolának neveztek a régiek az rendesen az oktató költészetben foglal helyet, de akkor ott van számára a tanköltemény neve.

Greguss költemónytana sokkal kisebb terjedelmű, mint más költészettanoké s mindamellett sokkal többet mond, kerüli a frázisokat, melyekben elődei duslakodnak, s minden újabb fogalmat már tárgyait s ismert fogalom alapján magyaráz meg. Hogy csak egyetlen példát hozzak fel, lássuk, hogyan jellemzi a tragédiát. — Előzetes történelmi bevezetés után igy szól: „a tragédiában a tragikum (ez már a költemények elemeinél részletesen meg volt magyarázva) szépsége érvényesül, s minthogy a tragikumot két elem, a félelmetes és a tiszteletreméltó (fenség) szolgáltatja, benne hol egyik, hol másik lehet túlsúlyban, vagy pedig mind a kettő egyensúlyban. Éhez képest a tragédiának három alfaja lesz: egyik az úgynevezett rémdráma, mely elvetemültek gonoszságait és ártatlanok szenvedéseit adja elé, melyben tehát az alsó komikum szerepel; másik, a felső tragikum szüleménye, bizonyos fajta szent tragédia, melynek magasztos vértanuk a hősei; a harmadik az igazi tragédia, melyben megvan a fenséges és félelmetes öszhangja, melynek, hőse méltó részvétet gerjeszt maga iránt, a kit megsajnálunk, de meg is nyugszunk sorsában, mert magának köszönheti“ sat. Fölösleges a ballada elméletére hivatkoznom, melyet ő teremtett meg.

Mielőtt e könyvet a tanuló kezébe adjuk, természetesen kell már gyakorlati ismeretekkel bírnia az egyes műfajokról,