Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1880
12 tanköny irodalmunkban (a Szvorényi „Szemelvényei“, mely vele egyidőben látott napvilágot, inkább irodalomtörténeti alapon indul ki), — s érdemét különösen a próza alapos tárgyalása s a terjedelmes példatár megválogatása képezik. Torkos László költészettanának 1) második és harmadik kiadása volt főiskolánknál használatban. Műve első kiadásában a verstani rész nagyjában megegyez Arany elméletével, de már a másodikban saját elméletének ad kifejezést, mely szerint az ütemekben lábakat különböztet meg s ennek alapján szól hangsúlyos trochaeus-, jambus-, és dactylusokról. Ez elmélet folytán szól igy: „a trochaei sorok már legrégibb költőink által használtattak, természetesen a hangsúlyos rhythmus alapján,“ vagy ra jambusi sorok, mert a magyar nj'elv hangsúlyos esésével ellenkeznek, régibb költőink által nem használtattak“, vagy „hangsúlyos dactylusokat kiváltkép Faludy használt a múlt században“ stb. — Nála az ütem egy, — a lábnál nagyobb, — verstani egység, mely 4 vagy 3 szótagból állhat, tehát egy ütem vagy két trochaeusi, vagy egy dactylusi lábat rejt magában. „Az ütemezés — úgymond — az időmértékes verselésben is nagy jelentőségű, s igy épen nem kizárólagos sajátsága a magyar hangsúlyos rhythmusnak, utóbbiban mégis lényegesebb szerepet játszik, mint előbbiben, mert az ütemeken belül levő verslábak (!) nem tűnhetnek fel benne oly határozottan, mint az időmértékben, hol tiszta, szabatos lábak alkalmazása által ütemezés nélkül is lehet — bár nem tökéletesen, — bizonyos rhythmust feltüntetni.“ — Ez az elmélet, mely két ellenkező verselési mód versegységeit egy név alá szorítja (trochaeus dactylus stb.) nagy zavart okozott a tanításban s ezt a szerző érezve, a harmadik kiadásban különválasztja ismét a kétféle verselést, ámbár fentebb idézett állítását az „ütemezésről“, s általában azon alaptévedését, hogy az ütemek lábakat rejtenek, itt is fenntartja. E kiadás szerint az ütemek szintén kétfélék: 4 és ') Költészettan, irta Torkos László, II. kiadás, Pest 1871.III. Kiadás, Budapest 1877.
