Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1878

8>

zenetanitásnak teljesebb felkarolása kellőleg meghálálná a reá fordítandó csekély áldozatot.

A protestáns gymnasinmban a zenetanitás általánosabb felkarolásának szüksége mellett szólnak a következő körülmények. Történetileg beigazolt tapasztalat az, hogy a módszeresen vezetett zenetanitás, kivált az énektanítás, az emberképzés hatalmas emeltyűje. Már pedig mennél több eszközzel közelítjük meg az ifjúság fejlő lelkét, mennél inkább sikerül a fejlődőknek nemes irányítása, annál összhang- zóbban lett megoldva a nevelés magasztos, de annyi feladatok szerencsés megfejtésének összfoglalatából á'ló eszméje. Továbbá ha áll az, hogy érzékekre képzőleg hatva épül, fejük a lélek: akkor nem látható be, hogy a látással legalább is egyenértékű eme érzékünk, a hallás, miért nem karoltatnék föl az embernevelésnél ép oly lelkiismeretes gonddal, mint a látás művelése, melynek fejlesztésére a rajzolás az újabb időben általánosan kötelezővé tétetett gymnasiumainkon. Különben is ha a költészet szépségeire gondolunk, nem oda gondoljuk-e az élő szót, a beszéd zenészeti báját, a rhytinus életteljes lüktetését, a szóhangok mérték-arányosságát, rímek összecsend ülését, melyek mind oly zenei elemek, melyek iránt fejlettebb érzéke és jobb Ízlése lehet és rendesen van is annak, ki egyébb tannlmányok mellett zenével is foglalkozott. S nem nyereségnek tekintendő-e a mai kor leginkább anyagi érdekek által vezetett s azért sokszor egyoldalú irányzatában. ha ifjaink az ideális világba, a költészetbe, annál inkább válnak bevezethetőkké, mennél inkább fejlett a szép iránt minden érzékük? És ha még ezekhez hozzá vetjük az összénekléstől elválaszthatlan ethikai hatásokat, melyek ifjak- nál öntudatlanul bár, de villanyszerüleg áthatják a lelkes énekest foglalkozása közben, milyenek: a magasabb czél szolgálatában álió és szükségképeni feláldozása egyéniségünknek, önkénytes és tevékeny beolvadás a közérdekbe, személyes dicsvágyról lemondás akkor, midőn összértékünkkel igazán