Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1876

élet rövidsége miatt. Pedig nemcsak életünk értékesítése, de sok tekintetben életidőnk hosszítása is tőlünk függ s ha híven ragaszkodnánk a természet útmutatásaihoz s életmódunk keresett igényeink s élvezeteink körében józanul és jókor korlátoznék magunkat, ha úgy az egyes ember, mint maga a társadalom az emberi élet kímélésére s gondos ápolására több komoly igyekezetei fordítana: akkor tán ha nem élhetnénk is mindnyájan mathusálemi életet, — mert hisz öröklött gyengeségeink, kórhajlamaink s betegségeink vihara igy is elég hamar kioltaná éltünk tüzét, — mégis bizonyosan sokkal több évvel szaporíthatnék meg életidőnk tartamát s legalább munkaképességünket, testi jólétünket s ezzel élvezeteink tartósságát s érdekét mindenesetre sokszorosan fokozhatnék.

Azonban végre is időben korlátolt lények vagyunk, s a természet alaptörvényét nem fogjuk soha megmásíthatni, melynélfogva mindaz, a mi anyag, elporlik, mind az, a mi él, egykor meg is hal. És épen az öreg-korban s még inkább az agg-korban szembetűnő azon hanyatlás és erőfogyaték, mély folytonosan növekszik s megérleli az embert a sir számára. Azon pillanat, midőn a magasabb röptű lélek ózdijaira lassacskán alkalmatlanná levő test végkép felmondja a szolgálatot, midőn a test szerveinek életmüves működése megszűnik, s midőn összeomlik azon alap. melyen a lelki élet keletkezett, tovább fejlett s létezett, ezen pillanat halálnak mondatik. S mi az emberi életet csak azon pillanatig kisérhetjük figyelemmel, aztán legördül előttünk a függöny s elfedi szemeink elől a jövőt s mi ott állunk a sírnál vagy félelemmel a legroszabbra készen, vagy kegyes hittel itt is a legjobbat remélve.

Pillantsunk csak vissza a lenyugvó nap után, nézzük csak végkifejlésében az emberi lelket s tán épen eme figyelmes vizsgálódás fog kibékíteni sorsunkkal s a halál inkább kegyes hitet, mint kétségbeejtő félelmet fog ébreszteni kebleinkben. A bölcsőtől a sírig hova fejlett az emberi lélek ? Lassacskán kibontakozott az érzékiség bűvös hatalma alól, fokozatosan mindinkább tudatossá lelt s ezzel kapcsolatban mindinkább fölszabadult mindattól, mi lényegével s ennek megismeréséből levont magasabb rendeltetésével ellentétben áll. A bölcsőtől a sírig mindinkább emelkedett a fejlődő lé-