Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1876
17 • s ag üregnél már többé nem igen találhatni. Csakhogy nem szabadna felednünk e mellett, hogy épen a közép-kort élők hajlandók leginkább — hibás nézetekből indulva ki — zsar- nokoskodásra, mások feletti erőszakoskodásra, igazságtalanságra, türelmetlenségre, élethalálharczra, engesztelhetlen gyűlöletre’és vak szeretetre, melyekhez se ész tanácsával, se tapasztalat tanulságaival javitólag hozzá nem férhetnek. És mennyi az a család, mely épen a családfők méltatlan makacssága, felvilágosítást kerülő elfogultsága, türelmetlensége és sokszor szeszélyes erőszakoskodása folytán válik örökre szerencsétlenné. Valóban ha a közép-kort az emberi éiet termő nyarának és gyümölcsökben gazdag őszének nevezzük: akkor nem szabadna felednünk, hogy a nyár és ősz legviharosabb évszakok, melyekben gyakran összes reményeinket egy fergeteg, egy villámcsapás, egy jégverés rögtön és váratlanul örökre megsemmisítheti. Es igy végre az öreg-kornak is meg van fény- és árny-oldala. Ha bölcseség, nyugalom, teljes önuralom s az érzéki befolyásoktól ment erkölcsi szabadság tüntetik ki s teszik legtöbb esetben tiszteletreméltóvá az öreget: úgy nem szabad egyszersmind megfeledkeznünk azon korcs alakokról sem, kik mert érzik a testi erők hanyatlását, babonához, szépítő. erősitő, élethosszitó szerekhez, kuruzslásokhoz folyamodnak s végre is nyegle szemfényvesztők s ámitó álszenteskedők befolyása alá kerülve bűnök rabszolgaságában rettegik a halált. E mellett mert épen nein oszthatja már az öreg az ifjabb nemzedék örömeit s élvezeteit, könnyen gvanakodóvá, irigygyé, alattomossá, cselszövővé válhatik. Továbbá, hogy a vagyon szerzésére való képtelenség mily könnyen fösvénnyé, kapzsivá, vagy piszkos cynikussá tehetik az öreget, arról is elég szánalmas tapasztalatot nyújt a közélet. Sót legroszabb esetben a megszokott, bűnök az öreg-korban is felütvén irtóztató fejeiket, könnyen csábítják az állhatatlant vén napjaiban is aljas zsarnokságra szemérmetlen kicsapongásra, hitvány csalfaságra s oly czégéres gonoszságokra, melyek az emberi életet örökre beszennyezik. És itt is tehát, ha az öreg-kort az étet nyugalmas és békés telének tekinthetjük: akkor nem szabadna felednünk, bogy gyakran a tél ép azért irtóztató, mert minden nemesebb életnek lehetőségét elpusztítja s megsemmisít vadságával. 2
