Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1876

merő vállalkozás jellemzi őt föllépéseiben s törekvéseiben, L)e az iíju- és hajadon-korban egyszersmind előtérbe lépnek az érzéki vágyak s ezeken alapuló indulatok s szenvedélyek, küzdelemre lép a kifejlett érzékiség az erkölcsi tudattal, az állati ösztönök vad kielégítést sürgetnek ugyan, de az ész annál komolyabb önmegtagadást követel. Beállott ezzel az iíju életében a meghasonlás és keserves küzdelem időszaka, 8 ezer szerencse, ha műveltsége, illemérzete, szemérmessége és fejlett erkölcsi tudata folytán arra van már akkor képesítve az ifjú, hogy eme harczban emberhez illőleg megálljon, állattá ne sülyedjen, de józanul felfogva az emberi élet komoly érdekeit, megértve szentebb feladatait, magát a jobb jövő számára megmenti az által, hogy lemond a pillanat veszélyes csábitásairól, s józan önuralomra emelkedik.

Ha már az ifju-kor ezen felsorolt fokozatain át emberi életűnk folyama zavartalanéi lefolyt s mi úgy testileg mint lelkileg, belátásban és akarásban ossz hangzatosán kifejlettünk s igy valódi emberré alakultunk: akkor észrevétlenül átlépünk a közép-korba. Ha az ifju-kort általában a befogadó képződés, vagy a szenvedőleges alakulás korának mondottuk: akkor a középkor az önálló képzettség s cselekvőleges alakulás korának mondható. Képiesen mondhatjuk, ha az ifju-kor az élet tavasza: akkor a közép-kor az élet nyara és ősze; ha az ifju-kor a virágzás ideje: akkor a közép-kor a termés és gyümölcsözés időszaka. De épen azért szerfelett válságos az átmenet az ifju-korból a középkorba, mert itt kell az eddigi ígéreteknek teljesittetniök, itt kell a személyünkhöz kötött reményeknek valósulniok, s itt fog kitűnni, váljon egész képződésünk nem volt-e czéltalan ábránd, Idáinkon nem vezetett-e bennünket állelkesedés s valóban helyesen fogtuk-e föl az élet nemesebb feladatait s komolyan akarunk és birunk-e azoknak tervszerű képzettségünk s tehetségeink szerint megfelelni. E korban kell az embernek határozott munkássági kört választania; az élet sokféle lehető és megengedett feladatai közül egyéniségének leginkább megfelelő nehány kiváló feladat megoldását magára vállalnia. Ezért a középkor a legkomolyabb kötelességeket hárítja válIáinkra s azok mikénti teljesítésétől függ aztán értékünk s méltóságunk, valamint ezekkel összefüggő megelégedésünk s