Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1874
1 ges volt, hogy életképessége felett az orvosok komolyan aggódtak s ö mégis minden öröklött gyengeség és fogyatkozások daczára — jókor öntudatra ébredve s mesterré válva az önuralomban, — 80 éves életkort élt meg. És ha már csakugyan a bölcsesség kezdete a józan önszeretet gyakorlása: akkor magunk iránti kötelességünk testi előnyeinket megbecsülni, egészségünket óvni, erőnket és ügyességünket fokozni, — mit a fentebb említett eszközök bölcs használata mellett elérni, ha nem könnyű, de még sem lehetetlen. Ezen a testi életfejlődésben feltűnő különbségek hasonmása még gazdagabb árnyéklatokban és változatokban a lelki élet körében is észrevehető. És épen ezt értjük véralkat, — vagy hogy annál határozottabban megkülönböztessük a testalkattól, — lélek - alkat nevezete alatt. A lélekalkat tehát az embernek azon egyedi természete, melynél fogva összes lelki tehetségeiben öt eredetileg jellemző fokozottabb vagy kevésbé fokozott módon nyilatkozik, vagy is úgy gondolkodásában, mint érzésében s akaratában majd a külbenyomások, majd az ezekből eredő s átérzett bel- állapotok ingerlésére gyorsabban vagy lassabban, erőteljesebben vagy gyengébben, rohamosabban vagy nyugalmasabban visszahat és válaszol. Ki ne ismerné közülünk ezen lényegesebb különbségeket, melyek annyira jellemzik az egyes embert, s melyeknél fogva némelyikünket a legkisebb benyomás rögtön visszahatásra ingerel, más ellenben ugyanazon benyomásokkal szemközt csaknem teljesen érzéketlen marad ; ezt egy szeszélyes ötlet megnevettett; amazt könnyekre indit, s mig sokan halálra kaczagnak valamely tréfás ötlet hallattára, vagy fonák cselekmény láttára, sokaknak idő kell, hogy magukat az ötlet vagy cselekmény humorában föltalálhassák. És épen a lelki életnek ezen nagyobb, vagy csekélyebb izgékonyságát, ezen a lelki tehetségek összes nyilatkozataiban mutatkozó állandó arányt és — mondhatnók — lé- lekszervezetet, mely majd fogékonyabbá, majd kevésbé fogékony- nyá teszi az embert az összes külbenyomások iránt, igy tehát a lelki élet cselekvőségének mintegy ezen időméretét (tempo) értjük a vér- vagy lélekalkat nevezete alatt. A lélekalkatnak eredete s természeti alap-oka az eddigi tapasztalatok összehasonlítása folytán — úgy látszik — nem is magában a testszervezetben, de a lélek lényegében s átöröklött eredeti természetében keresendő. Ezért tévesnek bizonyult atpa régibb nézet, mintha a lelki cselekvőség eme fokozottabb vagy lehangol-
