Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1874

17

vinikus; ellenben az angol, ki régi intézményeihez oly hiven ragaszkodik s elszigetelt helyzetében oly nehezen vonható be az európai nemzetek sokszor annyira diszharmonikus nagy hangversenyébe csak ideiglenes műkedvelőnek is, holott tán rendező lehetne, — eredetileg melancholikus; és ismét a német aprólékos takarékoskodásával, kitartó szorgalmával, mellyel a tudományokban oly magas fokra emelkedett, nehézkes politikai mozgásával — phlegmatikus; ellenben a déli népcsoportok, olaszok, spanyolok, montenegróiak, görögök merész vállalataik, szevedélyes kitöréseik folytán méltán tekinthetők cholerikus lélekalkatu népeknek s nemzeteknek. Hogy a magyar nemzet — általában véve — mily lélekalkatu legyen, annak megítélését történeti tanulmány és népisme alapján nem lesz nehéz a gondolkodónak az eddigi fejtegetések nyomán meghatároznia.

Áttekintve az eddigi fejtegetések lánczolatán, még berekesztésül azon meggyőződés ébresztését tartom kötelességemnek, hogy belátva mindenikünk mikép a test- és lélekalkat a gondviselés kegyajándékai, melyek a születéssel adattak s általunk szabadon sem nem választhatók se nem változtathatók: tartozunk is magunkat megnyugtatni s azzal vigasztalni, hogy a test- és lélekalkat magukban semlegesek, mert senkit se jóvá, se rosszá, se ügyessé, se ügyetlenné, se kedvessé, se visszataszítóvá nem tesznek, s nem hihetjük magunkat se kegyelteknek, se üldözötteknek azért és az által, hogy bizonyos test- és lélekalkattal mi is bírunk. Mind ez oly természetes alap, melyen az öntudó és szabad akarattal biró ember magát valódi embervé s erkölcsi jellemmé alkotja s csak is ez utóbbiakért felelős lelkiesmérete, istene és embertársai előtt. Ezért gondolkodó s magát ismerő ember nem is fog hibái és botlása fedezésére abban mentséget keresni, hogy ő talán eredetileg heves, vérmes, erőtlen vagy gyenge. Ez csak Don Quichotte szolgájának, Sancho Pansanak lehet megengedve, ki midőn ura renyheség és rondaság miatt korholja, maga is bámészkodva beismeri, hogy ő bizony renyhe és ronda, de életében másféle nem is lehet.

Nekünk azonban kivált mint nevelőknek, — pedig azzá lesz minden öntudatos ember midőn az önnevelés terére lép — azon meggyőződésből kell kiindulnunk, hogy a gyenge testalkat, sőt a legszerencsétlenebbnek látszó lélekalkat soha sem képezhetnek oly akadályt, hogy azért azon természetes alapon, melyen az erűié