Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1874

Ezért a közönyös ember lassan izgatható s ezen izgalomra is csak lassan és nehézkesen válaszol cselekedetével. így tehát a közönyös lélekalkat az ember lelki életénél észlelhető azon állandó j(=ellej2f, melynél fogva nehezen lobban érzelemre s nehezen keletkező érzelmeiből s indulataiból is legtöbbször erőtlen, nehézkes, esetlen és kisszerű cselekvőség keletkezik. Ezen phlegmatikus lé- lekalkattal adott előnyei az embernek a roppant nyugalom, melyet ő a legválságosabb s legrenditőbb pillanatokban is megőriz ; a lélekjelenlét, mely ha lassan is, de biztosan kivezeti őt a legtöbb bajból és veszedelemből; az ezekből folyó derültség, mely külsőleg is abban árulja el magát, hogy mig a heves kitörő kaczagás- ban tombol, a hideg lélekalkatu legfeljebb — mint mondani szokás — a bajusszá alá nevetgél. De szintigy hátrányai lehetnek a phlegmatikus embernek, ha fejlődésében önmagára nem ügyel, a tétlen renyheség, akaratlanság, tárgytalan és gondolkodás nélküli közöny, mely gyakran ocsmány cynismusba rejtőzik, s piszokban és aljasságban fittogtat eredetiséget, melytől a józanabb ember undorral fordul el. A közönyös lélekalkatu ember hibás fejlődésében olyan mint a jég, mely maga körül minden tenyészetet akadályoztat s mindenütt a dermedést és halált sietteti.

c) A méla lélekalkatu ember ismét abban jellemzi önmagát, hogy nála a külvilág serkentő és izgató behatása erősebb, mint azon önleges visszahatás, melylyel a benyomásokra válaszol, sőt eme kiható munkásságában a melancholikus. átalában gyenge, határozatlan, korlátolt, egyoldalú és különczködésre hajlandó. — Ezért mig a heves ember életöröme az eddig nem létezőnek létesítése, vagyis az önálló alkotás és teremtés: addig a méla lélek- alkatú figyelme s igyekezete a meglevő megőrzésére irányul s életöröme a megtartás és gondviselésben rejlik: ezért mig a heves ember fő sajátsága a jobb jövőt czélzó erélyes tevékenység: addig a rhéla lélekalkatu a múltak emlékeit élvezi s az átéltek felett nyugodt elmélkedésben találja legfőbb örömét. Mig a heves lélekalkatot Prometheus, a mélát Epimetheus képviseli a hitregében. A mondottakból válik érthetővé, hogy miért hajlandó a méla fájdalmas elmerengésre, sőt ha ez hibás megszokás folytán állan- dosúl, beteges búskomorságra, mert ő a pilanatnyi benyomások megkedvelt és megszokott múltjából alig emelhetik ki s nehezen bírható rá, hogy kilépve eddigi fájdalmainak bűvköréből, uj életet kezdjen, melynek küzdelmeiben, mint hab toriatokban, szentnek tar